VÉLEM ÉN

Az ukránok is elmentek a párizsi béketárgyalásra a maguk önállóságáért. Clemenceau rájuk förmedt, hogy nem lehet törődni minden néptöredék önrendelkezésével! »Uram«, felelte megdöbbenve az ukrán vezető, »mi többen vagyunk, mint a franciák«. Ami igaz is volt.”

Az egykori piarista diák a Horthy-korszakban Bethlen néven kezdett publikálni, faluszociológusból lett a háború után Sztálin és Rákosi szekértolója, államtitkár, minden. A sors fintora, hogy ő fordította magyarra Franz Kafka addig betiltott elbeszélését, Az ítéletet.

A legnagyobb pusztítás, ami tragikus reménytelenségre ad okot, az lesz, amit Magyar az ellenzékben okoz. Veszít, de nem tűnik el. Fanatikus híveivel elhiteti, hogy a vereségének okai azok a baloldali, liberális ellenzéki pártok voltak, amelyek még nem szűntek meg...

Szintén nem a NER túlélési esélyeit növelő konklúzió, hogy az a bizonyos magyar lélek, amelyet állítólag Orbán mindenki másnál pontosabban ismer, valahogy nem annyira rezdül már az orbáni gondolatokra; nemhogy nálunk, de Erdélyben is múlóban van a varázsa.

Persze mindenki érezte már azt, hogy a másiknak „köszönhetően” ment szét a napja, mentek szét hetei, hónapjai. A lapszerkesztés is közösségi műfaj, és aki nem vérbeli újságíró, ahhoz nehéz viszonyulni. Folyton határidőket, leütésszámokat kell ismételgetni...

Ezzel szemben Orbán tizenöt év kétharmad után annyit bírt mondani, hogy Magyarország egyszer nagy lesz és gazdag. Ehhez ő a maga részéről annyit tesz hozzá, hogy létrehozott egy közös chatcsoportot Dopemannel. Ha nem csinál semmit, az is több lett volna.”

Csak az Alapjogokért Központtól kaptunk felfújható gumimatracot, Isten-haza-család halászkalapot, CPAC Hungary-s baseballsapkát, és még sok más egyebet. Ezek többsége – nyilván a magyar szuverenitásvédelem jegyében – Kínában készült.

Majd verheti a mellét, hogy miközben a párt vezetője és kommunikációs sámánjai a digitális tér és az ifjak megnyeréséért küszködtek, addig az ő szitkozódásai bizony a fiatalok ezreit-tízezreit idegenítették el a Fidesztől és állították a Tisza oldalára.

Vajon milyen érzés az Ukrajnában élő magyarok számára, hogy Magyarország „magyar nemzeti érdek” által vezérelt miniszterelnöke harcosan és tevőlegesen ellenzi Ukrajna (és az ott élő magyarok) nyugathoz való közeledését?

„Jövő héten aláírod, ugye?” Ugye. Mert ez a rendszer már nem kormányoz, hanem öltöztet. A köztársasági elnök nem mérlegel, hanem olvas és igazodik. Egy nap a hivatalában felkel, és megnézi a miniszterelnök pólóját: „Mi az aznapi teendőm, főnök?”