VÉLEM ÉN

Hogy a Klubrádió két évig egy vele szimpatizáló bírót keresett és talált, ez akkora baromság és olyan felháborítóan otromba feltételezés, hogy arra már nincsenek szavak. Illetve vannak: ezek saját magukból indulnak ki.

Több betelefonáló is bevallotta, hogy szívesebben látta volna Dobrev Klárát, vagy hogy valóban dilemmában volt, hogy melyik legyen a legjobb választás, de mindannyian dicsérték Márki-Zayt, amiért megmondta a frankót. “Így kell beszélni” – mondták egymás után.

„Mivel Márki-Zay Péter mögött a teljes ellenzéki paletta ott áll, ebből következően, valamennyi pártcsalád az Európai Parlamentben érzett kapcsolódási pontot. Ennek a pikantériája az Európai Néppárt, ahonnan az idén zárták ki a Fideszt.

A rendszerváltást megelőző és követő években vált gyakorivá az Erdélyből magyarba áttelepülés, és néha erősen elcsodálkoztunk, hogy az onnan jött értelmes, józan emberek itt szélsőségesen nacionalista pártokhoz csatlakoztak.

De a játék bojkottja bőven a lehetőségek között van, a kérdés csak az, hogy hol van az a bizonyos határvonal, ez a fal. Ezt még az ellenfél sem döntötte el. Mikor adja fel az ellenfél azt a kedvenc illúzióját, hogy ez még egyáltalán sakk?

Szomorú számítás, szomorú egyenleg. Nehéz tanácsot adni, mint ahogyan a következményeket sem könnyű felmérni. És milyen igazságtalanul sújtja a véső meg az ecset mestereit! Mert mi lenne, ha valaki ellophatná Petrarca szonettjeit?

Mégsem mondhatjuk azt, hogy Macron rajt-cél győzelmet arat. A jobboldal, beleértve a populistákat, mesterségesen tartja terítéken a bevándorlás kérdését, hogy félelemben tartsa az embereket. A lakosság aggodalmait a magas energiaárak is előidézik.

A viccesen csak déli falnak nevezett, cirka 280 milliárdból felhúzott kerítés csak az Orbán-hívők vakítására jó, ám egyáltalán nem tart vissza senkit. A menekültek egy sima, fillérekbe kerülő létra segítségével átugorják, vagy megkerülik Románia felé.

Ez már eléggé végkiárusításnak tűnik. Lezsák és Szikora gyorsan beáll a sorba egy nemzeti-keresztény musicallel – tudva, hogy a következő száz évben ilyesfajta bóvlira valószínűleg nem költ a magyar állam (466 millió, maradhat?)

A tragikus cezúra, a gyermekparalízis bekövetkezte után így nem hat mester­kéltnek, hogy a kisfiú nem tudja, nem képes elhinni, hogy életcélja egyik perc­ről a másikra egyszerűen illuzórikussá vált.