VÉLEM ÉN

Ugyan már! Ez pontosan olyan lenne, mintha a tengernek megparancsolnánk: ne hullámozzon tovább. A Fidesz csalni és hazudni fog, mint ahogy tette ezt eddig is. Ha van bizottság, ha nincs, akkor is.

A varsói paktum (egyelőre?) nem jött össze, de most látni csak, mennyire elkapkodott volt az EU keleti bővítése. Az európai politikai, gazdasági ellentétek mind határozottabb formát öltenek. Emlékszünk? Az első világháború úgy tört ki, hogy valójában senki sem akarta. 

Ne vegyük véresen komolyan a dolgot. Főleg azért ne, mert a kormánypárti politikusok is pontosan tudják, hogy ez maszlag, és ők maguk sem hiszik el, amit mondanak. Amúgy meg honnan tudjuk ennyire biztosan, hogy Miklós püspök heteroszexuális volt?

Szóval ezt tálalja fel a Fidesz uralta média, miközben naponta százával halnak meg honfitársaink. Miközben milliárdokért vásárolt vakcinák és más feleslegesen beszerzett orvosi eszközök mennek a kukába, vagy “ajándékba”.

Magyarországon, mióta parlamentarizmus van (tehát tulajdonképpen 1867-től), rövid időszakoktól eltekintve, mindig egy-egy domináns párt határozta meg a politikát, mindig volt egy kiemelkedő szereplő, aki hosszú távra biztosítani tudta a stabil hatalmát.

Mire is alapult a hatalma? Miket hangoztatva erősödött meg? A versailles-i békeszerződés igazságtalanságainak támadása (Trianon), zsidóellenes demagógia (Soros) és szerencse, azaz a 1929-es nagy gazdasági világválság (Covid).

Apu sajnálattal közölte, hogy az Alapítvány nem tud és nem is akar olyan programot indítani, amely a politikai pártok káder utánpótlását biztosítja. Részben azért, mert ezt a amerikai törvények tiltják, részben mert az Alapítvány ezt nem tekinti feladatának.

Köztudott, hogy a külföldre költözött magyarok igen jelentős része az Orbán-rezsim elől távozott az országból, az elviselhetetlenné vált hatalmi-, politikai- és közállapotok miatt. Ezek a magyarok jól beszélnek egy vagy több idegen nyelvet.

Meg azt is felrótta önmagának is, hogy „a dolgozók nem érzik magukénak az államhatalmat”. De arra kért, hagyjuk ki, amit eredetileg ugyancsak mondott, hogy ugyanis „…az emberek sohasem érezhették, valóban, hogy ők ellenőriznek”...

Nemcsak saját karrierjét tette tönkre féktelenségével, hanem egykori mentorát, Alexander Schallenberget is magával rántotta: Kurz nélkül elvesztette politikai bázisát, így lemondott a kancellári tisztségről. Irigykedhetünk is.