VÉLEM ÉN

Az egyetem „elvileg és kinyilvánított hivatásának megfelelően, nyilvánosan hirdetett lényegéből fakadóan a kritikai – és nem csak a kritikai – ellenállás végső helyének kell maradnia minden dogmatikus, és igazságtalan kisajátító hatalommal szemben.”

Erre is tessék gondolni majd a rovásírásos-pacalpörköltes-szentistvános falunapon pálinkázgatva, meg a Duna-parton az ősmagyar csodaszarvasos-turulos motívumokkal kirakott augusztus 20-ai ünnepségek és a többmilliárdos tűzijáték alatt...

Mindent 2010-hez hasonlít, holott a hülye is tudja, azóta többségében minimum négy-ötszörösére is nőttek az árak szinte mindenütt. Az elsőosztályos Pistike hamar rájön, azért nem kap kétgombócos fagyit, mert egy gombócnak is 600-850 forint az ára.

Kenyérnek nevezhető-e mindaz, amit ma kenyérként, kenyérnek árusítanak? Biztos van közöttük olyan is, de a többség nem kenyér. Annak idején a pékek nem is engedtek ki a kezük közül ilyesmit, be sem vetették a kemencéjükbe. Miért? Mert adtak magukra. 

Ciolacunak akkor van nagy esélye, ha a második fordulóban George Simionnal kerül szembe, és megismétlődik az Iliescu-Vadim típusú forgatókönyv. Növeli esélyét, ha kedvező lesz a lakosság számára a szeptember elsejével életbelépő nyugdíjszámítás.

Absztrakció, mint a körmeneten a csak a katolikusok által tisztelt Szent Jobb mögött masírozó református kormányfő: elegendő begyújtani némi petárdát meg görögtüzet, hogy az se lássa-hallja, aki esetleg értené, hogy mi is itt a disszonancia.

Az egésszel csak utálatosabbá teszik az egyházat, különösen a katolikusat a jónép szemében, akinek lassan tele van a töke, hogy a kormány az egyház celebrálásával ilyen álproblémákkal idétlenkedik. A katkók már buktak egymillió hívőt. Lehet bukni többet.

A Magyar-féle "középre beszélés" legjobb esetben is a jobbközépre beszélést jelenti. A balliberális oldalhoz Magyar semmit sem szól. A "se nem jobb, se nem bal, csak magyar" üres szólam, különösen ha hozzávesszük, hogy "magyar az, akinek fáj Trianon".

Az egyeduralkodó politikusoknak mindig az meggyőződésük, hogy ők mindent jobban tudnak. Pláne, ha a terv a keleti diktatúrákat kedvelő politikai ízlésükhöz is klappol. Van hagyományunk: a „vas és acél országától” kezdve a magyar gyapotig.

A hepciás vétópolitika, a keleti nyitás – ami alatt voltaképp Putyin pánorosz politikájának a kiszolgálását és a kínai tőke térnyerésének elősegítését kell érteni – , a „tömbváltás” lehetőségének a felvetése nem fog következmények nélkül maradni.