VÉLEM ÉN

A legnagyobb gond azonban mégiscsak az, hogy Putyinnak muszáj győznie, különben a sajátjai harapják át a torkát. Ha lenne lelke, elesett katonák ezrei nyomasztanák, plusz egy hatalmas, de reménytelen helyzetbe sodort ország.

Sokat gondolkodtam a történteken. Szerettem a munkámat, a juttatások jók voltak, de amikor azt is elvárták, hogy kövessem munkaadóm politikai nézeteit, akkor is, amikor más a véleményem – már túl sok volt.

Eltűnne a farhát hatósági ára, belegondolni is borzalom. Gy. lebontaná a kerítést, amitől özönlenének a migráncsok, elvennék Mária néni olajhiánytól tépázott munkahelyét, emellett reggel, délben és este elölről és hátulról megerőszakolnák

Miniszterelnökünk vonzódik a képes beszédhez. Elvégre bölcs, de nem iskolázott parasztemberek között nevelkedett, akik okos gondolataikat a szűkös szókincsük miatt inkább közmondásokkal fejezték ki.

“Ma egyetlen arc vagyunk. Egy ember kisajátított minket. Ha a világban azt mondják, magyar... ez az arc jelenik meg a szemeik előtt, immár tizenkét éve. Elhomályosítva mindent, amit generációk felépítettek."

Tekintve a tekintendőket, Orbán Viktor helyében nem lennék teljesen nyugodt Kelemen Hunor (az EU- és NATO-puszipajtás román kormány miniszterelnök-helyettese, fontos/bizalmas információk birtokosa) március 15-i beszéde után...

Hirtelen nagy bevétele származott a jövedéki adóból az államkasszának. Az üzemanyagárak mérséklődtek, de minden kútnál nagyobbak, mint azelőtt. A MOL Romániának meg sem kottyan a 20 ezer eurós büntetés, amit ráadásul a bíróságon megtámadhat.

"Soha semmi esetben ne tűrjék, ne engedjék azt, hogy e nemzet felett más határozhasson valaki, mint e nemzet maga.” “Nem képzelhetni átkosabb, undokabb bűnt, mint játszani a polgárok vérével s egy nemzet nyugalmával.”

három terminus, tizenkét év alatt minden országvezető amortizálódik, az öregedő diktátorok pedig, amilyen a magyar miniszterelnök is, tovább degenerálódnak, s a hatalmuk megtartásához még keményebb eszközöket vesznek igénybe.

Igaza van Markó Bélának: „ma jövőhiány is van, nem csak szabadsághiány”. Túl sok ideje, hogy a Nyugat belealudt Fukuyama álmába. Ideje lenne felébrednie, mielőtt a győztes nélküli emberiség ravatalán találja magát az autoriterekkel együtt.