VÉLEM ÉN

Mára a médiahelyzet abszurditása odáig fokozódott, hogy a nagyjából a magyar választóközönség felét képviselő, három hónapja előválasztáson kiválasztott ellenzéki miniszterelnökjelöltet a közszolgálatinak nevezett sajtó még nem tudta bemutatni...

Én meg csak úgy elképzelem az amerikai éveim alapján, mi történne egy ilyen hír után. Ugye ti is. Kétnapos már a történet. Hol vannak az interjúk? Hol van a jogi háttér? Hol vannak az oltástól nyilatkozók? Hol áll az ügy?

Vásárhelyi emlék: Laci csárda után sétálunk, eszembe jut valami, siessünk, mondom, emberek közé viszlek; eszembe jutott, hogy van valamilyen rendezvény a Bernády Házban… Nem késünk, Bandit minden ismerőse lelkesen fogadja...

Valami egészen szürreális, ami ebben az országban történik. Bizonyos mértékben szabadon megválasztjuk a következő négy év diktátorát, aki aztán azt csinál, amit akar. A helyi diktátorok is ezt teszik, bármely oldalról nézzük is.

A Build Back Better (Építsük vissza jobban!) demokrata törvényjavaslat szerint a hazai elektromos autót vásárló fogyasztók 8 ezer dolláros adókedvezményt kapnának, de az összeg 12,5 ezer dollárra emelkedik, ha az autót olyan gyár állítja elő, amelyben szakszervezet (!) van.

Szlovénia is csatlakozni kíván Budapesthez és Varsóhoz. Szlovénia azonban még nem esett el. A szlovén társadalom még messze nem esett át olyan agymosáson, mint a magyar.

A jogforrásként szereplő vezér kinyilatkoztatott normáit ő maga sem tekinti szentnek: alóla éppen közvetlen környezete kap felmentést. A minden törvényen túllépő „kéklámpás” kiváltságosok, családtagok, famulusok.

Nálunk mindössze a lakosság 37 százaléka beszél egy idegen nyelven, ugyanez az arány Lengyelországban 62, Csehországban 69, Romániában 74, Szlovákiában 85, Szlovéniában 92 százalék, és még Bulgáriában is magasabb, mint nálunk.

Világossá vált, hogy ebben a kérdésben, ami hazánk és Európa egészének biztonságát közvetlenül érinti, a magyar álláspont gyökeresen különbözik a lengyel és majdnem mindegyik EU és NATO tagállam álláspontjától.

Az asztal körüli vita arra késztette a miniszterelnök kommunikációs stábját, hogy olyan kérdést is a pénteki rádióinterjúkat készítő műsorvezető szájába adjon, amely normális körülmények között az újságírónő önálló gondolkodását bizonyíthatta volna.