SAJTÓ/FÓRUM

Az ellenzéki sajtó (média) baloldali és liberális munkatársai tehát „csak” a nyilvánosság tengődő mostohagyerekei. A nyilvánosság igazi lelencei a jobboldali (konzervatív) újságírók, akik kilátástalanabbul gyakorolják a mesterségüket.

A nyomtatott lap eladásából származik a szerkesztőség bevételének mintegy kilencven százaléka, ebből működtetik magát a lapot, a Hang.hu hírportált és készítik el a műsoraikat.

A nyilvános magánvélemények között az a különbség, hogy a profi (a témakörre szakosodott újságíró) nevéhez a kommentár fűződik, az amatőr (a nem újságíró hozzászóló) nevéhez pedig a komment. Csakhogy a legutóbbi évtizedben több száz újságíró lett állástalan, és egymástól függetlenül kezdtek ugyanabba a kísérletbe.

A vezérigazgató hangsúlyozta, hogy a távozások egymástól független okokból, több hetes időbeli csúszással következtek be, úgyhogy a gyakoriságában és mértékében sem lát semmi kirívót.

A médiának ezért képesnek kell lennie arra, hogy az Európai Unióban mindenhol szabadon és függetlenül működjön. A cél érdekében pedig valamennyi uniós tagállammal együtt kívánnak fellépni a sajtószabadság kérdésében.

Vajon kik engedhetik meg maguknak az efféle fényűzést? Tegnapelőtt Stumpf András áttekintette az ellenzéki nyilvánosság helyzetét. Értelmezte az ellenzék vereségét, és arra jutott, hogy „Kétmillió ember kevés a választási győzelemhez, potenciális olvasónak viszont nem kevés.”