NAGYVILÁG

A nyugati vezetők bizonytalanságának alapját nagyrészt az a félelem képezi, hogy ha egy gazdasági elégedetlenség okozta tüntetéssorozat külföldi beavatkozás nyomán eredményezi egy rezsim bukását, az nem feltétlenül vezet stabil demokratikus berendezkedéshez.

Bruno Rodríguez, Kuba külügyminisztere elítélte Donald Trump elnöki rendeletét, és azzal vádolta meg az Egyesült Államokat, hogy „zsarolással és kényszerrel próbál más országokat rávenni a Kuba elleni, egyetemesen elítélt blokádpolitikájára”.

”A történelem során a bevándorlás jelentős hajtóereje volt a nemzetek fejlődésének. Az idegengyűlölet viszont a legnagyobb lerombolója a nemzeteknek. A lényeg az, hogy jól menedzseljük a bevándorlást, amely hasznos a gazdaságnak és elősegíti a jóléti állam fenntartását.”

Orosz zsoldosok védték Kaka elnököt saját népe haragjától – a soknemzetiségű és sokvallású 17 milliós országban apagyilkosnak tekintik a jelenlegi elnököt, és ez nem növeli népszerűségét. Még kevésbé az elszakadás Franciaországtól. Csád a csőd szélére került.

A korszakok és földrészek felett kezetfogó fasizmusoknak nem a megnevezése a megkülönböztető jegyük, hanem a felsőbbrendűség tudata és annak harsogása, az erő joga a jog ereje helyett. A fasizmus mint név alól kibújnak, mert stigma.