ERDÉLY/RMDSZ

Egyelőre nem készülök visszavonulni. De ha már erről beszélünk, én világban gondolkozom, hogy tehát ebben a nagyobb világban egy kisebb világba hova mennék vissza. Mindenképpen értelmiségiek között képzelem el magam, nem mintha a politikusok elvben nem lennének értelmiségiek, csak nem úgy viselkednek, a többségük nem úgy viselkedik.

... az igazságszolgáltatás és a bírák egyértelműen a titkosszolgálat nyomása alatt álltak, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mennyire felpörgették az ügyét 2014-ben, majd az államfői választás előtt mindent lefagyasztottak...

2005. április 11. Én mindig azt szoktam mondani, hogy tudni kell, mi az, ami például nekem szól személy szerint – akár nagyobb megtiszteltetésről, akár olyan mindennapi udvariasságról van szó, hogy előre engednek az ajtón –, és mi az, ami a tisztségemnek szól. Az ember akkor kerül bajba, és akkor torzul el, amikor ezt a kettőt összekeveri, és ha majd abbahagyja, meg fog hökkenni, ha nem engedik előre az ajtón.

Az az igazság, hogy József Attilának minden verssora ott volt bennem, és alapvetően meghatározta a gondolkodásmódomat egy bizonyos korszakban, de ennek ellenére őt sem imádtam. Tehát ez a fajta vezéreszmény vagy példaképválasztás nemhogy idegen volt tőlem, de valósággal irtóztam tőle. Nos, feltétlenül ez az egyik dolog, ami a közösségben való jelenlétemet meghatározta. Azt merném mondani, hogy sosem próbáltam vezérré válni a társaságban, de más vezéreket sem követtem soha.

Versenyző gyermek voltam. Azt szoktam mondani tréfásan, lehet, hogy az életemet az határozta meg, hogy hatéves koromban megnyertem egy rollerversenyt. Az első díjat sokáig megőriztem, egy asztali kuglijáték volt.