ERDÉLY/RMDSZ

A legnagyobb hiba lenne erőből politizálni az erdélyi magyarságon belül. Próbálom figyelmeztetni egyik-másik kollégámat is, hogy az eddiginél is nagyobb alázatra lenne szükség a saját közösségünkkel szemben. Mert itt-ott azért látom az arroganciát. Karrierpolitikussá válva sokan bizony elfelejtik, hogy hívják a gereblyét.

Igaz, hogy az emberi társadalom különböző helyzetekre különböző erkölcsi normákat dolgozott ki, de azért én hiszek abban, hogy ezeken a mulandó normákon innen és túl az alapvető erkölcsi értékek kortól és társadalmi helyzettől függetlenek. Ezeknek az erkölcsi értékeknek az alkalmazása viszont tényleg változó.

"A politikus nem közvélemény-kutató. Tehát azok a kollégáim, akik azt hiszik, a politikus szerepe annyiból áll, hogy tudni kell, mit akar a közvélemény, és akkor azt kell képviselni, azok nem politikusok, azok konjunktúralovagok."

Egyelőre nem készülök visszavonulni. De ha már erről beszélünk, én világban gondolkozom, hogy tehát ebben a nagyobb világban egy kisebb világba hova mennék vissza. Mindenképpen értelmiségiek között képzelem el magam, nem mintha a politikusok elvben nem lennének értelmiségiek, csak nem úgy viselkednek, a többségük nem úgy viselkedik.

... az igazságszolgáltatás és a bírák egyértelműen a titkosszolgálat nyomása alatt álltak, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mennyire felpörgették az ügyét 2014-ben, majd az államfői választás előtt mindent lefagyasztottak...

2005. április 11. Én mindig azt szoktam mondani, hogy tudni kell, mi az, ami például nekem szól személy szerint – akár nagyobb megtiszteltetésről, akár olyan mindennapi udvariasságról van szó, hogy előre engednek az ajtón –, és mi az, ami a tisztségemnek szól. Az ember akkor kerül bajba, és akkor torzul el, amikor ezt a kettőt összekeveri, és ha majd abbahagyja, meg fog hökkenni, ha nem engedik előre az ajtón.

Az az igazság, hogy József Attilának minden verssora ott volt bennem, és alapvetően meghatározta a gondolkodásmódomat egy bizonyos korszakban, de ennek ellenére őt sem imádtam. Tehát ez a fajta vezéreszmény vagy példaképválasztás nemhogy idegen volt tőlem, de valósággal irtóztam tőle. Nos, feltétlenül ez az egyik dolog, ami a közösségben való jelenlétemet meghatározta. Azt merném mondani, hogy sosem próbáltam vezérré válni a társaságban, de más vezéreket sem követtem soha.