ERDÉLY/RMDSZ

Erre a helyzetre nem készültünk, mégis nagyon reálisak voltak a dilemmáink. Nekem például az volt a véleményem, hogy menjünk az akkori megyei napilaphoz, a Vörös Zászlóhoz, és vegyük át, mert legelőször is sajtóra van szükség.

Ismertem a tényeket, de csak fokozatosan vált az én személyes ügyemmé is a Szabadság-szobor visszaállítása. Az volt az első nagy siker, amikor kihoztuk a várból a szoborcsoportot. Kihoztuk! Döntést kellett hozni Bukarestben, és én tudom, hogy milyen nehezen csikartuk ki.

Akkor ősszel jött egy nagyon fontos dolog, egy RMDSZ Memorandum az Európa Tanácsnak, amely Románia fölvétele előtt bizonyos feltételeket fogalmazott meg. Takács Csabával ketten írtuk alá. (…) Emil Constantinescu eljött hozzám az RMDSZ-székházba, és négyszemközt egy órát beszélgettünk.

A legnagyobb hiba lenne erőből politizálni az erdélyi magyarságon belül. Próbálom figyelmeztetni egyik-másik kollégámat is, hogy az eddiginél is nagyobb alázatra lenne szükség a saját közösségünkkel szemben. Mert itt-ott azért látom az arroganciát. Karrierpolitikussá válva sokan bizony elfelejtik, hogy hívják a gereblyét.

Igaz, hogy az emberi társadalom különböző helyzetekre különböző erkölcsi normákat dolgozott ki, de azért én hiszek abban, hogy ezeken a mulandó normákon innen és túl az alapvető erkölcsi értékek kortól és társadalmi helyzettől függetlenek. Ezeknek az erkölcsi értékeknek az alkalmazása viszont tényleg változó.

"A politikus nem közvélemény-kutató. Tehát azok a kollégáim, akik azt hiszik, a politikus szerepe annyiból áll, hogy tudni kell, mit akar a közvélemény, és akkor azt kell képviselni, azok nem politikusok, azok konjunktúralovagok."