DOKU/TÉKA

„...A tudomány és az irodalom közös gondjainak – és általában közös gondjaink – jegyében, gondolatébresztő beszélgetéseinkhez jobb italokat és kocsmákat kívánva, szóértő barátsággal...”

Érdekesnek találom, hogy nemzedéked tagjainak – maradjunk most a nemzedék némiképp hozzávetőleges fogalmánál – megadatott az a történelemben nem teljesen ismeretlen kiváltság, hogy egymást követően két rendszerben csalódhatott élete folyamán.

Tucatnyi barátom-bajtársam-kollégám várhatta csak meg a ’felszabadító csapatokat’ - a NEFB (Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság – ICCS ) magyar tagozatát a főváros ostroma előtt egy jó héttel haza-evakuálták.

A legjobb rálátás a fákra Náznán Jenő agrármérnök udvaráról volt, s amikor Mihály egy utolsó nagytotállal befejezte a forgatást, indiánüvöltéshez hasonlóan harsant föl a nap és a munka végét jelző mondat: „és most jöhet az almás pite.”

Hogy azután ez hatott, vagy Nehru személyes közbenjárása, mert őt is riasztottuk, vagy más körülmény, ezt ma már nehéz lenne eldönteni. Mindenesetre a Bibó-per vádlottai közül barátunk, a Festő sok nehéz börtönévvel bár, de megúszta.

Mindennek az oka a 2007-ben kiadott környezetvédelmi engedély, állítja Székely Annamária, a Maros megyei Környezetvédelmi Őrség vezetője, abban ugyanis olyan magas kibocsátási határértékeket szabtak meg, hogy „ordítani tudna az ember tőle”.

A német nemzet túlélte a népvándorlást, a rómaiak háborúit, a hunok, a magyarok és a mongolok betöréseit, a harmincéves háborút, Nagy Frigyes és Napóleon háborúit – engem is túl fog élni! Adolf Hitler

Nincs fejedelemnek méltatlanabb, mint a magánérdeket a közérdek fölé állítani. Ez a zsarnokság szokása.
Antonio Bonfini Magyarországon tevékenykedő itáliai humanista történetíró.

"Nagyszalonta híres város, ott született Arany János" - régi mondás. A török pusztításkor a föld színéig lerombolt, pont ezelőtt 350 évvel újjáépített és napjainkban immár elfelejtett bihari mezőváros híre ez ünnepség fényében újraéled.