DOKU/TÉKA

És ennek ma kellett történnie, hogy engem mint orosz spiont, mint hazaárulót, agyon akart verni a magyar nép, ma június 15-én… ma három hónapja, hogy március 15-dike volt, midőn első valék azok közt, kik a magyar nép szabadságáért szót emeltek, síkra szálltak!

Egy harmadik típus a megélhetési idióta, aki valójában nem az, csak játssza a hülyét. Ha egyszer a politikából meg lehet élni, miért ne szakosodhatna valaki a hülyeségre, ha ehhez van tehetsége? A megélhetési idiótának számtalan közismert típusa van.

Az nem volna jó, ha ugyanúgy folytatódna minden, mintha nem történt volna semmi. Rengeteg ilyen apró mozaik van, óriási a megosztottság az erdélyi magyarságon belül is, és begyűrűzött ide is a „magyar modell”.

1935. évdíjak: Füst Milán, Halász Gábor, Karinthy Frigyes, Nagy Lajos, Szerb Antal; jutalmak: Barta János, Ferenczy Valér, József Attila, Telekes Béla, Weöres Sándor;
1936. évdíjak: Illyés Gyula, Kárpáti Aurél, Ortutay Gyula, Schöpflin Aladár, Cs. Szabó László, Weöres Sándor; jutalmak: József Attila, Prahács Margit.

A Baumgarten-díjkiosztás két évtizedes, viharokkal teli története során az 1936-os esztendő talán abban különbözött a többitől, hogy az évben nem csupán egyetlen esemény, hanem valóságos botránysorozat kavarta fel a kedélyeket.

Vilka ‒ a maiaknak: Ágoston Vilmos ‒ művelt, rendkívül sokat olvasó, érzékeny, puritán, sokat szenvedett és meghurcolt ember volt. A román titkosrendőrség többször bevitte. Méliusz József, a Bukarestben élő nagy öreg költő és író, akkoriban a Román Írószövetség alelnöke mentette meg a pertől és a börtöntől.

Az egyetemi, nyilvános nagygyűlésen ketten álltunk a vádlottak pódiumán. Egy román, meg én. Már csak az egyenlőség miatt. A másikat azzal vádolták, hogy román létére, becsmérelte a román népzenét. A verdikt: ő román nemzetáruló lett, én magyar nacionalista, nyugati kém.