Nichita Stănescu versei Szilágyi Domokos fordításában
Oly fáradt vagy, hogy arcodon / csúful lehull a sisakrostély / csörrenve, mintha harcodon / szájadra estél. // Mondandód rég megmondatott. / S már bármennyire törvén / fejünk, nem értjük, hogy halott / tested számunkra törvény.