VERS/ZENE

A gonosz is tanul, gonoszságában szemfülesebb lesz: a kard-asszó megnyerésének felajánlásával hiúságát legyezték, ekkor mintha feladta volna minden óvatosságát, ami addig jellemezte – játék volt ez is, és ő hitt a játékban...

... beindultak újra a galaktikák, fehérlett a puha vatta, mint a Tejút, még állt a karácsonyfa, amikor anyám is hazakerült a kórházból, főztem a teát, hoztam a kenyeret, de már réges-rég nincsenek sehol, illetve ott vannak a láthatatlan oldalon, hogy biztosítsák nekem az egyensúlyt...

Azt beszélik a városban, egyszer minden megváltozik, / Aki ma este ott ül a páholyban, holnap majd sietve távozik. / Azt beszélik a városban, hogy nem tűri tovább az Úr, / És igaz lesz, nem csak álmodtad, reggelre sok fej a porba lehull.

"Mi igenis nem vagyunk se törpe, se epigonok, mi egyáltalán nem óhajtunk az elődök nyomdokaiban ballagni. . . semmiféle kötelező hagyomány és irányzat börtönében raboskodni nem fogunk."

A távolság már mérhetetlen. / Csak a közelség mérhető. / Itt nyugszik a névtelen gyermek, / méhed újuló temető. / Egyszer két lábra áll a csend, / nyüszítve mond hetet-havat, / hogy szabadságra ment a rend, / s békétlenségünk csak kamat.

Anyai nagyapai dédapja Áprily Lajos költő, műfordító, anyai nagyanyja Jancsó Adrienne előadóművész, anyai nagyapja Jékely Zoltán író, költő; édesapja Péterfy László szobrász, édesanyja Péterfy Lászlóné Jékely Adrienne magyartanár...

Vagy aludtál-e sátorában a lángoló nő üstökének? És húnytad-e már szemedet le, látva egy vérző, hűs narancsot?

hogy elmeséld az elmesélhetetlent e történelmi atavizmust a génekben fennmaradt horda-ösztön kiélését... az embertelenségnek ezt az államközi színtre vitt üzelmét

Álnok vagy, szkizofrén, provinciális / s hazug. Opportunizmusod csigája / hány szovjet elvtárs nadrágján mászott fel! / Rendszerint nem hiába. // A szabadság csodaszarvasát űztük / négyszáz éve. De ki fut most utána? / Te érted el. Szívós vagy. Egy országot / toltál át Ázsiába.