Bródy János: Százéves pályaudvar
Az utcákon a gyűlölet vonult, / És a láthatáron felizzott a múlt. / S ő tudta jól, hogy most már menni kell, / Mert mindig ugyanúgy kezdődik el...
Kosztolányi Dezső szeptemberei
„Tudom, hogy meg kell halnom. Egy óriási feladat előtt állok, s majd én is túlesem rajta, mint annyi millió ember a világteremtés óta. Ez a gondolat minden napomat gyászossá és ünnepélyessé teszi.”
Kosztolányi és a halál: miért lebegett már gyerekkorától a feje felett az elmúlás?
A tréfákban Karinthy mindig partner volt. Havas Gyula temetésén pukkadoztak a nevetéstől, amiért Osváth Ernő beszédében valamilyen oknál fogva a még élő Tóth Árpádot akarta elbúcsúztatni.
József Attila – Latinovits Zoltán: Eszmélet
A cím az öntudat működésére utal (tehát nem pusztán az öntudat szó szinonimája), pontosabban arra a folyamatra, melynek során a tudat önnön tudatosságára ébred. Bergson óta tudjuk, hogy több ez, mint puszta ráció, az intuíció legalább ilyen fontos része ennek a folyamatnak.
Eldobta az özvegyi fátylat
Zuhogtak rá a hírek az ura haláláról, de egyiknek sem hitt. Ment volna Törökországba utána – biztosra mondták, Sándor ott van – de a fő vérbíró nem engedte. A passzusért főúri közbenjárót keresett, a gazember ágyba akarta vinni érte.
Ferenczfi János: Két mondat a szabadságról
Hol szabadság van, ott szabadság van, nem csak az önfeledt nyaralásban, nem csak a kulcsra zárt kis szobákban, de már a gondolatban, a vágyban, abban, hogy kimondod, kérdezed és vitatod...
Visszhangos kétnyelvű verskötet
Előrelátva az utolsó időket, a látomások univerzuma kétféle entitás köré polarizálódik: egyfelől az imába és eksztázisba merülő remete-élet, másfelől a kifeszített, megkövült fekete zászló alatt felsorakozó, ősi primordiális üvöltést hallató harcosok népe.
Mircea Cărtărescu versei Bartha György fordításában és bevezetőjével
Cărtărescu, a költő végigjárja a költészettől való elszakadás stációit, "kipróbálván ugyanakkor valamennyi számba vehető eszközt ennek megmentésére." A Cărtărescu-féle vers valamiképpen ott egyensúlyoz mindig a líra és nem-líra határán.
Esemény: Youtube-on Bogdán Zsolt Markó-estje – Saját Faust
Amíg a magyar költészet a 21. században is ilyen sorokat terem, rendben vagyunk mégis. Amíg vannak ilyen színészeink, akik ilyen színvonalú versműsorokat produkálnak, addig él a magyar vers.
Vörösmarty Mihály: Az emberek, Előszó, A vén cigány
Ime egy nemzet legnagyobb költőjének önarcképe! De még rettenetesebb az a belső arckép ami az utolsó hat év verseiből kegyetlen erővel égeti magát belénk: Sötét eszmék boritják lelkemet, / Szivemben istenkáromlás lakik… /
Kivánságom: vesszen ki a világ / s e földi nép a legvégső fajig.