SZTORIKA

Az olasz karmester, miután végigvezényelte az Álarcosbál-t, nekivágott a pesti éjszakának. Hajnaltájban egy hölgyet invitált asztalukhoz, akivel már több ízben táncolt.

Aki lentről nézte őket, frászt kapott, ezért aztán a legtöbbet fizették nekik, amennyit csak a bérskála engedett. De ők odafönt, az éjszaka szívében, nem érzékelték a veszélyt. Nem is volt alattuk mélység, csak fölöttük volt magasság.

Visszaült a kocsijába. Föllapozta a moziműsort. Némi keresgélés után talált egy csehszlovák filmet – Egy szöszi szerelmei –, melyet dicsérni hallott. A Stáció utcai Kék Barlang moziban játszották, és fél hatkor kezdődött az előadás.

Betonlépcsőn kellett lemenni, s a betonpadlón, mindjárt a lépcső tövében, hanyatt feküdt az apám. Lába szétvetve, karja kitárva, ahogy csataképeken festik a hősi halottakat.

Idővel az embert megrontotta a pénz. Elhagyta őt az a lélek, ami benne tartást adott. A pénz, hatalom lett úrrá felette, amivel a koronához kellett kötődnie. Most már ütheted, nem fog ellenállni.

A költőhöz odament a tengerparton a kislány és elkezdett vele beszélgetni...
– Te mindig így vagy? Így egyedül?
– Néha még rosszabbul is – mondta neki a költő.

A Globe színház egyik előadása után a drámaíró véletlenül meghallotta egyik barátját, amint egy szép hölggyel intéz légyottot. Éppen a jelszót beszélték meg, aminek elhangzásakor a nő beengedi szobájába a férfit...

Egyik este Churchill és felesége sétára indult Londonban. Ahogyan haladtak, egyszer egy utcaseprő odalépett hozzájuk, de nem a miniszterelnököt szólította meg, hanem a Clementine-t.

– Hogy a ménkű verje meg! Ez nem lehet igaz, már megint mogyoróvajas-lekváros kenyér. Utálom a mogyoróvajas-lekváros kenyeret! Sam minden nap siránkozott a szendvicse miatt.

– Drága Édesanyám! Szolgálatteljesítés közben súlyosan megsebesültem. Félek, hogy nem épülök fel többé. Kérlek, ne gyászolj miattam, csókold meg helyettem Maryt és Johnt! Isten áldjon Téged és Apát!