SZTORIKA

– Drága Édesanyám! Szolgálatteljesítés közben súlyosan megsebesültem. Félek, hogy nem épülök fel többé. Kérlek, ne gyászolj miattam, csókold meg helyettem Maryt és Johnt! Isten áldjon Téged és Apát!

Az értekezés kiváló kísérletes munka, mely magas színvonalú folyóiratokban jelent meg, így a bizottságnak könnyű dolga volt: summa cum laude minősítéssel javasolta a fokozat odaítélését az Egyetemi Doktori Tanácsnak.

Ahogy a nagy bécsi muzsikus Franz Schubert hajdani otthonához értek, megálltak, és elolvasták a ház falára erősített márvány emléktábla szövegét.

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre hét éves kisfiát, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és hogy milyen szerencsés családban él.

- Azért akarom, hogy a legjobb orvosok kísérjenek utolsó utamon, hogy szembenézhessen mindenki a halál igazi arcával, amit ezeknek a nagy tekintélyű embereknek sem áll hatalmukban meggyógyítani.

Én már nem vagyok szolga, a magam ura vagyok. Saját magam szerint cselekszem, nem mások szerint. Gyalázni akartatok engem, semmi gond, most megtettétek. Elégedettek lehettek.

Egy este amikor anya a vacsorát főzte, tizenkét éves fia megjelent a konyhaajtóban kezében egy cédulával. Hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át, az anyja megtörölte kezét a kötényében, és elkezdte olvasni:

Hősként tisztelnek egy buszsofőrt Párizsban, nem véletlenül: történt ugyanis, hogy a következő buszra várt a kerekesszékes Francois Le Berre, amikor pedig megérkezett a jármű, a buszon utazók nem csináltak neki…

– Hülye vénember, még elütteti magát, a keservbe – méltatlankodott ablakából hangosan rákiabálva a buszsofőr.

Alig néhány másodperc telt el, és a szabadság jelképe kis híján megölte a béke jelképét.