AHA/SATÖBBI

E sok arcból egyetlen arc lett az esti homályban, óriási fej, mely ostobán és gonoszul és szemtelenül vigyorgott az ő arcába, véres szemei hunyorogtak és szájából büdös lé szivárgott és torkából úgy bömbölt rekedten: „Barabbást!”; mintha azt hörögné: „Halál! Halál! Halál!”

A putyinizáció legfinomabb fogásai egyre nagyobb adagokban érkeznek majd: mérnökien legyártott újabb és újabb ellenségképek, sebészi pontosságú gyűlöletkampányok.

Bármennyire kézenfekvő a lineáris idő képzete, az európai gondolkodás hajnalát mégsem ez, hanem a körkörös idő képzete határozta meg. Ennek gyökerét a természet körforgásában látják, az éjjelek–nappalok, az évszakok örök visszatérésének alaptapasztalatában.

Nem áll szándékunkban most a faszék filozófiájával, pláne ideológiájával foglalkozni (bár biztosan van ilyen), érjük be azzal a mély meglátással, hogy a faszék is le tudnak esni.

A kozákok Tarasz Bulba vezetésével ostrom alá fogják Dubno városát. A kozákvezér végül harcban, lengyel kéztől esik el, és utolsó pillanataiban is az orosz cár és a keleti szláv népeket összekötő ortodox hit győzelméről beszél.

"A tejes dobozra miért nem oda írják, hogy meddig jó, ahova oda írják, hogy hova írják, hogy meddig jó?" / "Van a háborúban valami gyermeki őrület, építjük, festjük, csinosítjuk a világot, mint ötéves gyerek a homokvárat, aztán jön a kétéves, és az egészet összerombolja. A háborúban minden arról szól, hogy lerombolják azt, ami a békében fontos." (Bödőcs Tibor)

A legenda szerint a lány  valamikor a nyolcadik-kilencedik században élt az Ibériai-félsziget nyugati felén, talán a portugál Galiciában  (nem tévesztendő a lengyel-ukrán-osztrákmagyar de főként zsidó Galíciával...)

Ennek a háborúnak véget kell vetni. Ne legyenek tovább a Kreml trójai falova. Ne legyenek tovább Vlagyimir Putyin bábja. Ne terjesszék tovább az orosz propagandát. Ez egy figyelmeztetés. Névtelenek vagyunk. Egy légió vagyunk. Nem bocsátunk meg. Nem felejtünk. Számítsatok ránk.

Az ellenzéki választó nem ilyen vagy olyan pártra, mozgalomra szavaz, még csak nem is az ellenzékre, hanem az elveszített szülőhaza visszaszerzésére. István és Mátyás, 1848, 1956, 1989 örökségére. A Balaton-partra, a Velencei tóra, hogy ne legyen az övék.