AHA/SATÖBBI

Ma már tudjuk, hogy a magány egy olyan általános érzés, amelyet sok ember átél. Olyan, mint az éhség vagy a szomjúság. Olyan érzés, amit a testünk küld nekünk, amikor hiányt szenvedünk valamiben, ami elengedhetetlen a túléléshez...

A magyarok egy negyedik Vlad képét is nyújthatnának egy Mátyás királyról szóló sorozatban, hiszen tizenkét-tizenhárom évig volt magyar fogságban: előbb Visegrádon, majd Budán, illetve részt vett Mátyás huszitaellenes hadjáratiban.

A Tóth Árpád sétányt 1946-ban nevezték el a költőről, aki korábban a közelben élt. Az útvonal évről évre hívogatja a sétálókat, és bár fotóink remekül visszaadják a Tóth Árpád sétány hangulatát, de azért aki teheti, menjen és nézze meg élőben is.

Mióta világ a világ, éhes és ölelkezni vágyó emberek gyilkolják egymást. És minden rög lábunk alatt egy emberből rothadt össze, ki már nem tudta visszaölni a bosszúját. Így minden rögből egy meg nem hallható bosszúvágy igézete száll ki: ölj! ölj! ölj! A földnek, mely kenyerünk és végzetünk, minden porszeme egy ős visszafizetés gyilkos akarata.

Transzilván klausztrofóbia. Transz-ilyen, transz-olyan. Itt maradók. Határátlépők. A transzvesztiták is, akiket nem szerettek. De Kossuth apánkkal mi lesz? Állítólag női ruhában. Lent a Dunánál. Hogy az más? Már nem tudom, mi más, mi ugyanaz.

Augusztus 8-án Mercader Sylviával együtt Trockijéknál teázott. Ekkor azzal állt elő, hogy cikkeket ír egy helyi kommunista lapba, és szeretné, ha vendéglátója átnézné azokat a megjelenés előtt.