AJÁNLÓ

Nehéz felmérni, hogy a kár, amit az RMDSZ nemzetpolitikai fordulata okozott, mekkora valójában, hányan maradtak még Erdélyben, akik a maguk és utódaik jövőjét nem Magyarországon (vagy a világ valamelyik távolabbi szegletében), hanem Romániában képzelik el.

A látszat egyébként csal, Orbánnak esze ágában sincs kivezetni Magyarországot az Európai Unióból. Már csak azért sem, mert ő is tudja, hogy a kis Magyarország csak addig értékes Kína és Oroszország számára, ameddig az EU tagja.

A primitív anyagiasság, az a materializmus, amely „az anyagi előny” ideológiája, a marxizmus ellenkezője, olyasmi, amit a radikális baloldali forradalmárok mindig megvetettek (akárcsak a radikális keresztyének). Semmi nem nagyobb ellensége a szocializmusnak, a kommunizmusnak, mint az önzés.

Amikor 2022 szeptemberében részleges mozgósítást rendeltek el, a 10 milliós Moszkvából 15 ezer, az 5 és fél milliós Szentpétervárról pedig háromezer embert hívtak csak be. Vagyis ahol politikai kockázattal járhatott volna a mozgósítás, ott a rezsim próbált óvatos lenni.

Gömöri Endre megállapította: Moszkvában visszahelyezték jogaiba azt a politikát, amelyik elutasítja az expanzió filozófiáját, egyértelműen védelmi jellegű katonai doktrínát vezettek be és az „ideologizáltság” helyett a racionalitást tették a külpolitikai döntések hajtóerejévé.

Mintegy kétmillióra tehető azoknak a szovjet állampolgároknak a száma, akik kollaboráltak a nácikkal, köztük olyan szovjet hadifoglyok, akik jórészt nem is politikai meggyőződéséből váltak a német megszállási rendszer működtetőjévé...