AJÁNLÓ

Papp László végigjárta művészete iskoláját a kovácsmes­terségtől a mívességig. Az adottságoknak valami különös, szerencsés egybejátszása kellett hozzá valóban. Mert az is igaz lehetne, hogy elszigetelt, magára maradt, társadalmi rendelés nélküli művészet a kovácsművészet.

Fadgyas Tibor egy szúnyogcsipés pillanatát kapta el valahol, egy tar koponyán (vagy egy térden, talán egy al- vagy felkaron, egy ujjon, tetszés szerint, mindenesetre, egy domború testrészen, ebben megegyezhetünk).

Jakobovits Márta szenvedélyes időutazó. Jól járunk, ha mellé szegődünk, és szabadon szárnyaló fantáziájához igazítjuk a magunkét. Nyilván az sem baj, ha más-más az élménytárunk, mindenkiben felsejlik valamilyen személyes emlék vagy gondolat a művésznő kerámiái illetve a tárlatain elrendezett environmentek láttán.

Harsány fortissimók, színorgiák, önreklámozás tőle idegenek; a könyvet és a könyv igaz barátját, a jó értelemben vett bibliofilt tessékeli mindig előre, akár annak árán is, hogy ő maga inkognitóban maradjon.

Az általánosan em­beri megfogalmazása érdekében, ha kell elkíséri Dantét a poklokra, vagy megbirkózik a képzőművész számára legnehezebbel, és az elvonatkoztatás érdekében megfeledkezik fölényes technikai tudásáról.