Napok óta vagyok némaságban – Szőcs Kálmán versei
Emberhang kellene, az kellene, /
amit utálok. Amire példa nincs, s mire / már nem lesz mentség. Kiáltanom kell, / tornyomban nincsen már harang, / várom hát, hogy a kagylóban, ott az / ajtó mellett, szelíd csengetés után / megszólal a hang.









