Az orosz Wikipédiából kiderült: nem népdal-eredetű, nem is cári idők romáca; szövegírója egyértelműen ismert (Iszakovszkij), az elterjedt muzsika hangszerelője pedig az ugyancsak ismert Blantyer...
Eddig türelmesek voltunk, és megértettük / a nehézségeket, de most már tényleg / elegünk volt ebből az egészből, emeltem fel / a hangomat...
"Pillangó szárnyán elszáll a lélek / És féktelen, mégis félek / Jósolna a fény az élethez reményt / Elfogadva a végtelen létet", "Bízott az ember, rászólt a végzet / Kőbe vésték az utolsó képet"
Az amerikai elnök szerint a konferencia értelme az autoriter rendszerek és a korrupció elleni küzdelem, továbbá az emberi jogok védelme. Mint mondta, most dől el, sikerül-e bebizonyítani, hogy a demokrácia többet tud nyújtani az embereknek, mint a különböző színezetű diktatúrák.
Az utóbbi évtizedekben a kivitelezési technikák jelentős bővülésével a grafika szinte korlátlan ábrázolási lehetőségek birtokosává vált, és míg egykor hamupipőke volt a képzőművészetek családjában, immár rangos helyet vívott ki magának.
Teljesen mindegy volt, hogy valaki szándékosan, tévedésből vagy ideológiai megfontolásból cselezte ki például a járványidőszakban a karanténszabályokat, agyon kellett lőni, a hulláját elégetni, minden tulajdonát lefoglalni.
Az eredeti szimplista, statikus Az Ősz helyett Kazinczy A közelítő tél címet javasolja. Telitalálat! Ugyanis e cím egy olyan vers élére kerül, amelynek képi anyagában benne foglaltatik az időnek az az örök, romantikus sodrása, amely a tavasz-nyár díszeit görgeti maga előtt a megsemmisülés felé.
Pestről összesen tizenkét barát, tisztelgő utazott le a temetésre. Illyés Gyula, a nagy ifjúkori barát, és Kozmutza Flóra, a nagy szerelem nem tette tiszteletét, mert bár tagadták, mindenki tudta, hogy ők '37 nyarától már egy párt alkottak...
A diktatúrának ugyan nem volt szokása alkudozni, de a Pisti a vérzivatarban esetében mégis így tett: Aczél egyszer csak megváltoztatta a véleményét, és 1979. január 20-án bemutatták a darabot a Pesti Színházban.
Az egykori Abaúj-Torna vármegye központja ma már jóindulattal sem mondható magyar településnek, hiszen közel negyedmilliónyi lakosából a 21. században 7000-nél is kevesebben vallották magukat magyarnak.
1938 novemberében a The National Geographic Magazine akkori legújabb számában bizonyos Dorothy Hosmer bőséges fotóanyaggal tüzdelt útirajzban számol be arról, mily kalandos utat tett meg azokban az években Romániában, méghozzá kerékpáron...
Ez a weboldal sütiket használ az Ön élményének javítása érdekében, miközben Ön a webhelyen navigál. Ezek közül a szükség szerint kategorizált sütiket az Ön böngészője tárolja, mivel ezek nélkülözhetetlenek a weboldal alapvető funkcióinak működéséhez. Harmadik féltől származó sütiket is használunk, amelyek segítenek elemezni és megérteni, hogyan használja ezt a weboldalt. Ezeket a sütiket csak az Ön beleegyezésével tároljuk a böngészőben. Önnek lehetősége van ezekről a sütikről is lemondani. De ezeknek a sütiknek a lemondása befolyásolhatja böngészési élményét.
A szükséges sütik elengedhetetlenek a weboldal megfelelő működéséhez. Ez a kategória csak olyan sütiket tartalmaz, amelyek biztosítják a webhely alapvető funkcióit és biztonsági jellemzőit. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
Azokat a cookie-kat, amelyek nem feltétlenül szükségesek a weboldal működéséhez, és amelyeket kifejezetten a felhasználói személyes adatok gyűjtésére használnak elemzéssel, hirdetésekkel vagy más beágyazott tartalmakkal, nem szükséges cookie-knak nevezzük. A sütik webhelyen történő futtatása előtt kötelező beszerezni a felhasználói hozzájárulást.