AJÁNLÓ

Egyetért-e azzal, hogy Vlagyimir Putyin Orbán Viktorral megosztva Nobel-békedíjat kapjon, Ön pedig elég gázt? Egyetért-e azzal, hogy télre bezárjon egy sor amúgy is teljesen felesleges kulturális intézmény, a felszabaduló pénzt pedig például nemzeti konzultációra költsük?

Három év alatt 1400 oldalon olyan művelődéstörténeti naplót írt színészetünk hőskoráról (1810-1842), amelyhez hasonlót az egyetemes színháztörténetben is keveset találunk.

Telefonálás. Rendőrök rohannak elő. A főkapitány is megjelenik. A gróf védekezik, verekszik, de nagy nehezen lefogják. A rendőrök felkutatják a szobákat, megtalálják a feltört wertheimot, az agyoncsapott inast. Kikutatják a gróf zsebeit, és megtalálják a pénzt.

Azóta „csak” a mindenről publikál könyveket, esszéket és – a Népszava rendszeres külső szerzőjeként – a mindennapi esztétika nyomait kutató cikkeket. Alma érdeklődési köre állandóan változik: ami viszont változatlan, az etikai tartása, hajlíthatatlan gerince.

Bár Netrebko fellépéseinek naptára továbbra sem sűrű, az már igazi visszatérésnek mondható, hogy szeptemberben három alkalommal is énekelhette Mimit a bécsi Staatsoperben hatalmas sikerrel, miközben a ház előtt ukrán ellentüntetés is zajlott.

II. Erzsébet alatt három generáció nőtt fel, személye pedig a Nemzetközösség legtöbb lakójának egyet jelentett a monarchia intézményével. Mindenki azt látta bele, amit szeretett volna: egyesek a brit birodalom valamikori nagyságát, mások az ország modernizációját, megint mások pedig egyszerűen egy, a nemzetet összetartó celebet.

Nógrádi olyan figura, akik a világ összefüggéseit kevéssé értő kisemberekhez szól. A magát a valósnál jóval nagyobb tudásúnak feltüntető szakértő Putyin-barátsága is megért egy kis elemzést.