AJÁNLÓ

„Vigyázz, el ne császárosodj, fel ne vedd szokásaikat — mert ez könnyen megesik. Légy csak egyszerű, jó, tiszta, komoly, kendőzetlen, igazságszerető, istenfélő, jóindulatú, tántoríthatatlanul kötelességtudó...“ A császár írta ezt, Marcus Aurelius.

Boldognak kellett lennie, hogy maga mögött hagyta a náci-fasisztoid Ausztriát, amint én is örültem, hogy elvághatom a köldökzsinórt az autokratikusra forduló, nacionalista, majd szélső nacionalista rezsim uralma alá kerülő Magyarországtól.

A kolozsvári lány neve Eisler Klári; apja a kolozsvári neológ izraelita egyház főrabbija, dr. Eisler Mátyás, Kolozsvár akkori értelmiségének egyik haladó képviselője, a húszas évek vitarendezvényeinek állandó részvevője.

A külföldön híressé vált íróknak – főként Abe Kobóra és Mishimára gondolok – az első könyvük volt a legjobb, utána egyre rosszabbul írtak, és egyre híresebbek lettek. De például Hiroshi Noma vagy Tanizaki, akit a legnagyobb élő japán írónak tekintek, sokkal kevésbé ismertek külföldön.

Az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar szobrász volt. 1947-ben állították fel Budapesten a gellérthegyi, akkor Felszabadulási-emlékműnek elnevezett, mai nevén Szabadság-szobrot. Az én igazi történetem is erről szól, s a 80. születésnapja tájékáról való.