LÁTVÁNY

Lorca ódát írt Dalínak, 1926-ban: „De főként hadd daloljam közös gondolkodásunk, Mely borús és aranyló napokban összeforraszt. A fény, mely elvakítja szemünk, nem A Művészet, Szeretet s barátság inkább s a jó közös harc.” (Somlyó György fordítása)

Elekes Feri, egykori kenyeres pajtásom az Ifjúmunkásnál, akárcsak öccse, Elekes Károly grafikus - aki az itt látható fotót elkövette hajdanában-danában, nem szégyelik azt a múltat. Igy van ez, itt is, ott is felbukkannak fotóink, életünk tanúi, küldözgetjük őket egymásnak, cserélgetjük a látványt, de mindig ugyanott kötünk ki, ahonnan indultunk: a tanúságtételnél.

Szatmári származású művész, gyermekkorának néhány évét itt töltötte, innen került egy tehetségkutató körút felfedezettjeként előbb a marosvásárhelyi művészeti líceumban, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet grafikai szakára, és ennek elvégzése után vissza Marosvásárhelyre. 1990 óta Nyíregyházán él.

Rá bízom filmjeim előhívását, másolását bárki másra, mert a „csodák“ keccintéskor nemződnek, születnek (ha a dolgokat exponálom és nemcsak a filmeket), lehet úgy jó, ha béka brekeg, szúnyog repül a lencse előtt a „vizes“ képeken, s a fűzek ezért maguk mögött lenhajú lányt is sejtetnek.

A most kilencven éves Véső Ágoston évtizedek óta a nagybányai képzőművészeti élet emblematikus alakja, nagy öregje, a Romániai Képzőművészek Szövetsége, a Barabás Miklós Céh tagja, Munkácsy-díjas, többszörösen kitüntetett festőművész, Nagybánya díszpolgára.

Zagyva szobrai a technikai, formai változatosság ellenére egységes összképet mutatnak, alapos anatómiai ismeretekről, szakmai igényességről, humorérzékről árulkodnak. Ez utóbbi alkotásainak egyik fontos, meghatározó erénye, olykor öniróniaként jelenik meg, alakjai sutaságában, kiszolgáltatottságában a néző önmagára ismerhet.

Amikor az európai művészet történetéről, építészetéről esik szó, a tanítványaimmal elemezzük az eurós bankjegyeket is, mert ezeken az ókortól napjainkig megtaláljuk a legjelentősebb európai építészeti stílusokat. Az érdeklődés felkeltése szinte…

Pusztai Péter irta évekkel ezelőtt Kanadából:"Cirkusz az élet - ezzel a címmel jött a pekingi cirkusz a falunkba. Mi csak a bejáratig mentünk, ahol néhány fotót készitettem."

Népszerű, nehéz, kényes és hálátlan műfaj. Mert sokan vannak, akik lovasportrét rendeltek magukról, de kevesen, akik saját képükre és hasonlatosságukra madárijesztőket készíttettek volna.

S még valami: miként a hajdani udvari bolondok, Te is kitolsz a várúrral – beolvasol a magad számlájára olyat is, amihez neki jó képet kell vágnia – ha már megállapodtatok abban, hogy bolondkodásban „nihil obstat".