LÁTVÁNY

Ez a laza szófordulat, mely mára elöntötte az egész magyar nyelvterületet, sőt azon is túlloccsant már, valamikor Romániában varázsszó volt, méghozzá a legfontosabbak közül.

Világa egyre dísztelenebb, a külső táj eltűnik, egyre világítóbb a belső. A dolgok lényege válik vízióvá – ettől lesz egyszerre tündöklő a szigorúság, lebegő a rend, meleg a sötétség, vakító a fény.

Meggyőző példákat állít elénk, hogy hitünkben és emberségünkben megerősödhessünk. A konstruktivisták modorában megszerkesztett metszetei, litográfiái előtt színt kell vallani: állásfoglalásra kényszerít.

A szén fojtó szaga elillant, az öntött vasaló frissen izzó parázsra vár. Éppen mint a mesebeli táltos... Hogy mikor kapja meg, egyelőre nem tudni, a háttérben pihenő asszony alakja nem sok jót igér.

Mi ugyan művészként ismerjük Szilassy Jánost, de a maga korában mesterembernek számított, annak vallotta magát, egyike volt a legkiválóbbaknak. A magyarországi késő barokk, rokokó egyik leghíresebb ötvösművésze volt. 1729-ben született.

Fiatal szatmári művészek tárlata nyílt 2021 áprilisában az újközponti Galériában. Nem áll szándékomban megfejteni, hogy miért angol a tárlat elnevezése, néhány alkotás címe, és azt sem, hogy a hónap neve…

Vilhelm Károly fölfedező, új embertípus rögzítője – egy olyan kontinens első leírója, melyet őelőtte csak hajnali félálmok vízióiban láthatott az ember. Elsősorban nem stílusa, hanem világa különbözteti meg a többi alkotótól.

Látni kell, leírni, elmesélni lehetetlen. Összetéveszteni sem lehet senki máséval. Bármelyik képével kerülünk szembe, azonnali a felismerés: ez Borgó! Hivatalosabban dr. György István Csaba festőművész, grafikus, szobrász, gobelintervező, nyugalmazott főiskolai tanár, az egykori marosvásárhelyi Cementlapok prominens vezéralakja.

Egészen biztos, hogy ősz van. Azért tarol a nyáj ilyen szeliden, megadóan. Azért olyan békés ez a mioritikus idill valahonnan az ókirályságból, ahol számunkra Florin O. Andreescu még a nyolcvanas években rögzitette.

Ha történetesen képzőművésszé válik, minden bizonnyal legalább a barátaihoz hasonló jelentőségű életművet hozott volna létre, de akkor a magyar irodalom lenne szegényebb egy költőóriással.