LÁTVÁNY

Fénycsapda a víztükör. Olykor a nap, netán a hold is bele költözik.Titkokat sejtet a transzparencia, ismerős emlékképeket idéz a színek vibratója. A vízfelület „káprázó szemnek ezerszínű folt”, ahogy Dsida Jenő mondaná, s amint „emléke visszacsillog”, egyre inkább magához vonz a festmény erőtere.

Utolsó éveinek (mindössze harminchárom évet élt) festményei már-már tragikus látomások: a fényt az égről gyors iramban szorítják ki a felhők, a tócsa mindent elemésztő lápossá szélesül, az erdősűrűből foszforeszkálón villan egy fatörzs...

Ez a fotó pontban 2007. április 24-én készült, Stockholmban, és Karinthy Márton budapesti szinházi rendezőt ábrázolja, amint a svéd fővárost látogatva megpihent a királyi palota előtt.

Meg lehet nézni őket itt is. De látni csak a tájban lehet, abban a tájban, amelybe beleszületett. Oda valók ezek a szobrok a mármarosi táj zordon „architektúrájú" vidékére. Mindig oda is képzelem őket az avasi domboldalakra, a Visó völgyében kanyargó utak kereszteződéseire...

Párizs talán legszebb múzeuma, az impresszionista, posztimpresszionista festészet, szobrászat szerelmesei számára kihagyhatatlan úti cél az Orsay Múzeum, amely a Louvre közelében, a Szajna túlsó partján található.

Elöl egy toro (bika), készen Európa elrablására.  Jobbra fönnebb a csehek kedven sörállata, a kozel (magyarul: bakkecske). A félvad disznók föltehetően mangalicák – sonkájukból lesz a jamón serrano - meg egy sor egyéb hungarikum....

Ahol ezt a képet előkapirgáltam, Torontóban, abban az évben ünnepelték ennek az iszonyú kiterjedésű világvárosnak a 175. évfordulóját. Amihez pedig az is hozzátartozik, hogy az illetékesek minden lehető úton-módon számba veszik a város létesitésének és kiteljesitésének a történetét.

Expresszionista és szürrealista hatások nyomát sejtető oldott formáit önmaga alakította ki. De előbb megtanulta a hozzá szükségeseket. Nem formabontással indult, mint egyesek, akik vélt modernségükben úgy hiszik, hogy aki formát bont, annak rajztudásra például nincs is szüksége.

A d’Orsay Múzeumban látható a művészettörténet egyik megítélésem szerint legerotikusabb festménye, Manet Olimpiája is. Édouard Manet nem tartozott az impresszionistákhoz, újszerű látásmódjával mégis részese a festészet 19. századi forradalmának.