LÁTVÁNY

1937-ben született Keresztvár községben, édesapja tanító volt, képzőművészeti tehetségét édesanyjától örökölte, aki kiválóan szőtt, kézimunkázott, anyai ágon rokoni kapcsolatban voltak Barabás Miklós festőművész családjával is.

Láng nélkül lobogó lombok sűrűjében sejlik föl a feszület. A kereszt s rajta a lelki szemeinkkel látni vélt korpusz a fák borongós tónusához hasonul. Akárha az erdő fái feszülnének a keresztgerendán keserves kínok görcsébe rándulva.

János bácsitól is újra és újra, mindig frissen bizonyítva kaphatom kölcsön a lehetőséget: a belső derű, a távolító mosoly, a megértő irónia – megannyi áttörhetetlen szín – páncél a gondolatgyilkos szürkeség ellen.

A mindenütt jelenlévő székely építőmunkás utánozhatatlan huncutsága és mosolya örökítődik meg ezen az őszinte képen, aki minden körülmények között a jó oldalát nézi a dolgoknak és akként áll hozzá munkához, élethez.

Ami itt naiv szemléletnek tűnik, hosszas töprengés eredménye. Wilhelm Uhde műgyűjtő mesélte, hogy festőbarátai közül senkivel nem beszélt olyan komolyan a művészetről, kompozíció- és tónusproblémákról, mint Rousseau-val.

A harmonikusan, és mégis lendületesen kialakított, egymáshoz kapcsolódó stukatúrgipszből készített levélformák ovális ablakocskát, vakablakot, mélyedést kereteznek. Szerepük nem térkitöltő...

Afrika csak a saját eredeti géniuszával épülhet az egyete­mes művészet értékei közé. A század elején felébredt ugyan az érdeklődés az afrikai művészet iránt; amit úgyne­vezett egzotikus kezdetlegessége miatt tartott számon a világ. Ez távolról sincs így. Afrikának csupán más művészete van.

Képző az építő, anélkül hogy megfelelne a lessingi „bildende" fogalom ismérveinek – a kifejezés univerzális jelentésében képző: ő az, aki kiképezi az anyagot, képet ad a világnak, kialakítja az arculatát.

Gondolatsor A képzőművészet hatalmas dzsungel, a formanyelvek, művészeti technikák, kifejezésmódok halmaza, hiszen a vizuális közlésmódnak ezernyi, milliónyi útja, módja van. A hiteles műalkotás egyik alapvető követelménye az egyéni látásmód mellett…

Ez a kép a csíkszeredai Régizene Fesztiválon készült, amikor is Kostyák Előd gordonkaművész egy olyan csellón játszott a közönség előtt, amely valamikor a nagy kolozsvári polihisztor, Brassai Sámuel tulajdonában volt, s amit ő végrendeletileg - óriási és igen értékes könyvtárával együtt – az erdélyi unitárius egyházra hagyományozott.