LÁTVÁNY

Haller egy olyan Szatmár megyei sváb faluból, Mezőteremről származik, amelynek római katolikus templomában figyelemre méltó képzőművészeti értékek találhatóak bécsi, budapesti műhelyekből. Nem lepne meg az sem, ha kiderülne, hogy az őshazában több felmenője dolgozott már hasonló területen: követ faragtak, oltárképet festettek, színes üvegablakokat készítettek.

Bartha Árpád termelési képe, amely köpeci bányászokat ábrázol a bányába leszállás előtt, kétszeresen szerencsés a vonalas technika alkalmazása révén: egyrészt erős folthatása jól érvényesült az Ifjúmunkás már akkor sárgásszürke, erősen farostos oldalain, de tartalmilag is kifejezte azt a végletes világot, amely a műszakba menőkre, illetve az onnan felfelé igyekvőkre vár a bányában.

A bárónak roppant kalandos élete volt (egyszer majdnem albán király is lett belőle, de szerencsére még idejében meggondolta magát és visszalépett a felkéréstől), ám ez mit sem változtat azon, hogy üveglemezei, fotódokumentumai felbecsülhetetlen értékűek és ezért antologikusan idézendők, amikor csak lehet.

Márton János, Zetelaka népe nevében, végigsüvegelte Ko­lozsvár, Udvarhely képzőművészeit és megkérte szépen: ad­nának a most avatásra kerülő kultúrházuknak egy-egy fest­ményt, szobrot. Adtak.

Óriási erőtartalékokat kell felhalmozni, hogy fennmaradásunk, megmaradásunk, maga az emberi lét biztosított legyen. Az atomban is egy világ lakik, a műalkotásban is világok, sorsok sűrűsödnek össze.

Sokan úgy gondolják, hogy jó, előnyös dolog egy ismert, híres ember családjába születni, én ennek életem során a hátrányait is tapasztaltam, hiszen a hírnév lehet ösztönző hatású, de el is bátortalaníthat.

A stílus hiánya a stílustalanság, ez gyakran giccses megoldásokhoz, jelenségekhez vezet. Egy giccses épület, kép, szobor édeskés, szentimentális, hamis. Az ellenkezője mindannak, amit a művészetben erő, mélység, lendület, feszültség, eredetiség.