LÁTVÁNY

Képein elsősorban a hangulat ragadja meg a szemlélőt. A képek hangulata. Akkor is, ha foltosan, úgynevezett vizes technikával akvarellezik, de akkor is, ha a szigorúbb fegyelmet kívánó olajjal dolgozik.

Pallós Jutta akvarelljei megdöbbentő őszinteséggel készülnek. Amit elmond, abban keveredik a téma meséje az önmagát gyötrő, önmagától mindig többet kívánó ember értékeivel.

Ez a szobor egy bukaresti épület előtt áll, a híres-nevezetes Calea Victoriei-en. A fotó születésének időpontja az ezredforduló.

A tárlatra lépőt Nicolae Maniu óriás képe fogadja, A föld népe című. Az aranysárga búzatengerbe derékig beleénekelt emberek felé piros árnyékú férfiak közelednek, lapáttal és teljesen békés szándék­kal. Rutinos rajztudással,…

Kerüli a pillanat fogságát; az összefoglaló ábrázolás, a látvány leegyszerűsítése érdekli. Szigorú szerkesztettség jellemzi munkáját. Ám ez a kiegyensúlyozottság nem jelent merevséget – telítve van dinamizmussal.

II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társainak a hamvait 1906-ban helyezték el a kriptában, rajta kívül még Zrínyi Ilona, Rákóczi József, Esterházy Antal gróf, Sibrik Miklós ezredes kapitány, Bercsényi Miklós és Csáky Krisztina grófnő nyugszik itt.

Elekes Károly festő évekkel ezelőtt készült emlékfotója bizonyosan 1990 után készült, mert az újság, amit a néne kézben tart, annak előtte még nem létezett - annak a százados vágynak a beteljesedéséről szól, ami a falu emberében mindig megvolt: messzire látni.

Tanulmányainak, épületeinek összessége tanúskodik amellett, hogy mennyire téves lenne őt a „zsákutcába jutott szecesszió“ képviselői közé sorolni. Mindig elítélte azt a művészetet, amelynek „... semmi köze nem volt az élethez. Az élethez, mely pedig valamikor a maga megszépítésére, meggazdagítására hívta azt életre“

Művésszé válása a mesebeli szerencsés kisebbik fiú sorsa. Édesapja, a gyergyóalfalvi asztalosmester már érett fővel, családos emberként döbbent reá, hogy tulajdonképpen a festészethez lett volna, lenne kedve.

„Fészekrakó" – családalapítót jelent, és a kifejezés tökéletesen illik Gaál Andrásra, aki a főiskola elvégzése után, 1959-ben, a csíkszeredai tanárkodást választotta. Tudta-e akkor, hogy nemcsak a szó szerinti értelemben vett családot alapít Csíkszeredában, hanem – az évek folyamán – művészcsaládot is...?