LÁTVÁNY

Egy szerény kisvárosról van szó, amelynek 2001-ben alig több mint tízezer lakosa volt. Annak köszönheti hírét, ismertségét, hogy itt, a település közelében 1917-ben több alkalommal jelent meg a Szűzanya három helybeli pásztorgyereknek.

Kezeit egy picikét összeszorítja, de bátran „állja a sarat” a fotózás során. Néhány perccel később tudtam csak meg, hogy ő tulajdonképpen majkuca (apáca) szeretne lenni...

Csendéletei újfajta látásmódot képviselnek a román festészetben. Az ásványi és a szerves világ határán a csendélet különös látomássá válik, amelyben könnyen érthető és titokzatos elemek fonódnak össze.

Sarkadi Sándor (1887-1956) a két világháború közötti képzőművészeti élet egyik legszínesebb, legsokoldalúbb egyénisége. Kémia-fizika szakos tanár, újságíró, lapszerkesztő, igazgató volt, valamint festő, szobrász, keramikus, aki az általa tervezett, épített háza udvarán farkast nevelt.

Nem először (és nem utoljára) veszek elő Bálint Zsigmond-fotót, hogy beszéljen, valljon önmagáról. A való világ megismerésének vágya, egyfajta egészséges alkotói kíváncsiság hívja életre őket, s így történt ez Külsőrekecsinben is, ahol a jóbarátai által Zsigának szólított marosvásárhelyi fotóművész elemében érezte magát.

Cranach szerette meghökkenteni embertársait. Csúfondárossága megtörte az ünnepélyességet, még „leghivatalosabb” képeiben is.

1921-ben Popp Aurél, Kudelász Károly, agyagipari szakmunkás közreműködésével, testvére anyagi támogatásával – megalapította a DAC kerámiagyárat, itt dolgozott tervezőként, alkalmazottként egy ideig Sarkadi Sándor is. Egyes források szerint a gyár (inkább manufaktúra) 1923-1927 között működött, de Aurel Popp önéletrajzi írása megcáfolja ezt...

"Éppen szüreteltünk, a kamera átvetve a vállamon. A rekecsinyi szőlőtövek annyira alacsonyak, az ember nem is állva szedi a szőlőt, inkább térdelve vagy éppen a földön ülve. Én is ültem éppen, s a gépemmel állandóan hátrafelé leskelődtem..."

Kertész igenis, nemcsak hogy megfordult Brăilában, hanem a jelzett képeknél jóval több fotót készített a háborús Romániában. Bizonyítékul magának a fotóművésznek a vallomásai szolgálnak...

A historizmus, jelen esetben a neogótika régi korok stílusjegyeit, ornamentikáját idézi fel egy későbbi időszakban. Ezek a jellegzetességek nem csupán a külsőre, hanem a belső tér kialakítására, a bútorzatra, oltárokra, sőt még a kegytárgyakra is kiterjedtek.