LÁTVÁNY

Mátyás József művei – grafikák, festmények egyaránt – már első látásra szűkszavú, erőteljes formataglalásukkal lepnek meg. Óriási erő, lendület hordozói.

Festészete a megújulást ösztönző törekvéseket erősítette, aminek Nagybányán akkoriban (a művésztelep két világháború közti korszakában) Ziffer Sándor, a Ferenczy testvérek, Eugen Pascu, Jándi Dávid a hívei. Pályája tragikusan végződött: Klein József a fasiszta tömeggyilkosságok áldozata lett.

Nem állapítom meg, hogy Győri Sánta Kinga alkotásai realisták, szürrealisták, szimbolisták, de azt határozottan állíthatom, hogy a szabadiskola legjobb hagyományait követik: bátrak, egyediek, korszerűek, mentesek minden igazodástól, megalkuvástól, tetszeni akarástól.

A rajzok kikandikálnak az utcára, utána kiabálnak a járókelőknek, ennivalóan orcátlanok, és megrendítően költőiek. Nem lehet csak úgy elmenni mellettük. Boldogok, gondtalanok, és minden érdekli őket.

A leírásokban, beszámolókban, visszaemlékezésekben alig esik szó Petőfi Sándor képzőművész barátainak szatmári kötődéseiről, tevékenységéről. Pedig gazdag téma ez is, e sorok írója több írást, cikket közölt erről a Szamos című kulturális hetilapban.

Nem valószínű, hogy van még művész nálunk, akinek életében két (Marosvásárhelyen is létezik egy Nagy lmre-képtár) állandó kiállítást, gyűjteményt szerveztek volna. A zsögödi tárlat többnyire a művész utóbbi alkotásait mutatja be.

Hanna Amitaj tizenegyéves gyermek önmagát rajzolta le, amint az átjárón, vagyis a zebrán áll, ijedten és tanácstalanul. A rajzon ugyanis a zebra sehol sem kezdődik és sehol sem ér véget, a csíkos sáv csak az úttest közepén látható, mint egy sziget, nem tudni, hogy került oda a gyermek, és körülötte teljesen zárt körben színes autók acsarkodnak rá.

Megírták a lapok, hogy Incze Ferenc kolozsvári festőművész ezüstérmet nyert a párizsi Salon nemzetközi tárlatán. A kitüntetés hosszú és hányatott művészpálya után érte a festőt.

Idill ez, de milyen? Gyönyörködtető életerőt adó, hitet adó idill. A Nagy Imre-i valóságköltészet szép példája. A valóság újraköltése. Mert van-e egyetemesebb, szebb, emberibb érzés, mint a szülőföld dédelgető szeretete?

Murvai György pontosan ismeri, túl a hetvenen, nyolcvanon megtanulta a digitális fényképezőgép használatát, megismerkedett a különböző számítógépes programok kínálta lehetőségekkel, de nem ezek tették művészetét teljessé, kifejezővé, egyedivé.