LÁTVÁNY

Kopacz Mária úgy rajzolja át a világot, hogy az vidám, abszurd és kísérteties egyszerre. S mintha az ellentétek ilyen alakulásában lenne igazán teljes az emberi lét, amelyben egyaránt fellelhető a végtelenség és a behatároltság, a szabadság és a törvény.

Az Esztergomi Bazilika klasszicista stílusú, kiegyensúlyozott, harmonikus, nyugodt monumentalitást tükröző épület, magaslaton helyezkedik el, így távolról és közelről egyaránt jól érvényesül monumentális hatása. Az eredeti elképzelések jóval grandiózusabbak voltak.

A homokszínt, a világos barnát, az aranysárgát, a halványkéket kedveli. A tompa, természetes színek ellenére gyapjúból és finom műszálakból szőtt szőnyegei tele vannak élettel, belső lüktetéssel. Szép szőnyegei líraibbá varázsolják, szívünkhöz hangolják mindennapi környezetünket.

Több mint fél évszázadot átölelő pályáján rengeteg önarcképet festett. Nem valamiféle önimádat, befelé fordulás, énkultusz köti a műfajhoz, hanem a kemény személyiségvizsgálat, a tagolt véleményformálás, a harcos meggyőződés tudatosan vállalt felelőssége.

Az ilyen típusú megnyilvánulások emlékeztetnek arra, hogy a médiumok révén naponta ránk zúduló képanyagból válogatnunk kell, folyamatosan el kell választanunk az értékest az értéktelentől, a lényegest a lényegtelentől.

Jakobey Károly a XIX. század második felében Than Mórral, Mezey Józseffel, Orlai Petrich Somával, Telepy Károllyal, Lotz Károllyal, a kor legkiválóbb alkotóival állított ki.

A megélt pillanatot már senki sem tudja visszahozni. Mi vagyunk mi? Ezeknek a pillanatoknak a gyermekei. Hatvan vagy még több évig e pillanatok összessége a mi életünk; egész személyiségünket ezek határozzák meg.