INTERJÚ / ESSZÉ

A kulturális életből hiányzik ez az erő. A saját eszközeinkkel próbálunk meg harcolni a minőségért. Nem lenne szabad, hogy a politika beszivárogjon a művészetbe, de amikor a hatalom mindent ledózerol, nem tudunk nem a politikával foglalkozni.

– Orbánról már az első ciklusa után látszott, hogy nem a harácsolás vezeti és az is, hogy vannak víziói, amik nem is rosszak, például a családtámogatási politikája ilyen volt. (Az Orbán-család vagyona a hivatalosan ismert adatok alapján a százmilliárd forinthoz közelít – a szerk.)

Közben sok embert is megismertem, transzokat meg az LMBTQ minden árnyalatához tartozó embereket. Velük megjelenni repülőtéren és látni, hogy miként viszonyulnak hozzájuk, vagy egyszerűen csak ahogyan az emberek rájuk néznek, elszorul a szív.

De ahogy közeledünk a finomságokhoz, egyre inkább zavarba jöhetünk. Hogyan köszönjek, hogyan szólítsam, előre engedhetem-e az ajtón, felsegíthetem-e a kabátját? Rendben van, én úgy teszek, ahogy neki jó, csak honnan tudjam, mi jó neki?

Amikor az országok sorsát intéző nagy hatalmú döntéshozóknak a világ állapotáról meglevő tudását „tesztelték”, a szűk szakterületüktől távolabbi, de a döntések minőségét befolyásoló ismereteiket firtatva arra jutottak: világunk kormányosai legfeljebb egy „gorilla szintjén” ismerik a helyzetet.

Horthy is kiengedte Szálasit, ennyi jutott eszembe. Ezen kívül nem éreztem semmit, mert tudtam előre, hogy ez lesz. Mondjuk, ezt csak a hülyék nem látták előre, mert itt arról van szó, hogy nem Budaházy György kapott kegyelmet, hanem az ügy, amit képvisel az elvbarátaival.

Amikor visszahallgatom idős korában felvett szavalatait, köztük Kassák Háború című versét, mi tagadás, szinte megrendülök. Nemcsak előadásától. Ma sem lehetne drámaibban írni, holott még az első világháború szörnyűségei ihlették azokat a hangutánzó sorokat.

Magyar politikát művelni Romániában nem egy ideológiához való csatlakozás, hanem közösségi akarat képviselete. Ami az egyéniséget igényli, de közben vissza is szorítja. Lehet, hogy most azt élem meg a versben, amit politikusként háttérbe kellett szorítanom.