INTERJÚ / ESSZÉ – Oldal 93

Toró Tibor: Vétkesek közt cinkos, aki néma

Egy olyan féllel akarnak konstruktív vitát folytatni, amelyik számára a hagyományos vitakultúra, a szakmaiság és a pluralizmus nem jelentenek értéket. Egy olyan féllel, amely számára kizárólag a diszkurzív tér teljes elfoglalása és dominálása a tét.

Borbély András: Duplanulla

Vajon a két „vitázó” egyáltalán tudatában van annak, hogy közvetve vagy közvetlenül, unalomból, szövegértési inkompetenciából, jóhiszeműségből, vagy tudja a brant, hogy milyen megfontolásból az intézményes rasszizmus álláspontjára helyezkedtek, amit ráadásul valamiféle plurális „vitakultúrának” neveztek át?

Ölni vagy uralkodni – Interjú Rácz András Oroszország-szakértővel

A béke fontos, ezzel egyetérthetünk, de hogy milyen béke és milyen áron kötendő béke, az egyáltalán nem mellékes. Nem mindegy, hogy a temető békéjéről vagy egy boldog család békéjéről beszélünk.

Tamás Gáspár Miklós: Vári Attila kikezdhető csalafintaságai

Vári Attila irodalma – Székely János társtalanul gyönyörű regénye, a Soó Péter bánata (1957) mellett – alighanem a legnyíltabban romantikus művészi vállalkozásunk. A mítoszi ősképből levezetett epika itt új lehetőségeit kínálja föl

Markó Béla: Beszélgetés Adonyi Nagy Máriával

Beadtam, a kiadó tervbe vette, aztán mégsem jelent meg. Azóta, igaz, kicseréltem a verseknek legalább felét. Hidd el, a késleltetett rajt nagyon rossz hatással volt rám. Lehet, hogy most egészen másfajta verset művelnék, ha akkor alkalmam lett volna lemérni a hatást, és egyáltalán befejezettnek tekinteni saját indulásomat.

Kozma Dezső: A líraiság lehetőségei

A Krúdy-regény nem úgy regény, ahogy azt addig megszoktuk. Némi túlzással azt is mondhatjuk: inkább líra, mint epika, hisz nincsen jól meghatározható cselekménye, színtere s a szokványos szerkezeti sémák sem illenek rá. Krúdyt magát parafrazálva: művei olyanok, mint azok a dalok, amelyeket sohasem énekelnek végig.

Balázs Imre József: Immunreakció

Egyetértek Fosztó Lászlóval abban, hogy ‒ amennyiben jóhiszeműek vagyunk ‒ immunreakcióként tekintsünk a fellángoló vitára, válaszként mindarra, ami a társadalomszerű működésünket megzavarta, átalakította, letérítette korábbi pályájáról.

Fosztó László: A válaszadás nosztalgiája

Egyre növekszik azok száma, akik így vagy úgy alkalmazkodnak a „nemzetstratégiai”, „virtuális nemzetegyesítő”, „Kárpát-hazát építő” intézményes elvárásokhoz, vagy egyszerűen profitálnak ezek támogatáspolitikájából.

Kiss Tamás: A Korunk-vitához – Némethek és Drábikok fognak leckéztetni, hogyan kell tudományt művelni, kultúrát termelni?

Az eset nem annyira látványos – és elfogadom, a Korunk részéről talán nem szándékolt –, de mégis hasonló ahhoz, mint amikor Drábik János majdnem belopózott a Kolozsvári Magyar Állami Színházba. Sajnos további esetek is említhetők lennének.

Szilágyi Botond: Mindegy lenne nekünk a romaellenesség?

Sajnos úgy tűnik, a Korunk szerkesztősége arra játszik, hogy könnyen megússza a dolgot. Pedig ez az eset kiváló alkalmat jelentene arra, hogy tisztázzuk, mi elfogadható számunkra, és mi nem az – azt hiszem, ez a közösségi önismerethez tartozik…