INTERJÚ / ESSZÉ

Ilyen nyíltan és világosan még nem tárták fel a magyar zsidóság nemzetépítésben játszott szerepét, a magyar zsidók hazaszeretetét és Magyarországgal való teljes azonosulását. Ilyen konkrét formában nem dolgozták fel, mit köszönhet a modern polgári Magyarország a zsidóságnak.

Az jutott eszembe, hogy ha tovább akarok menni, akkor valaki fiatalabbal kell összeállnom, aki a filmjeimen nőtt fel, vagy felfedezte azokat időközben, és érdeklődést mutat irántam, filmet akar forgatni Nic-kel. Én meg remélem, hogy adhatok neki valamit.

Ami jobban elgondolkodtat, az nem annyira az évek hossza, hanem a hosszabb életkor úgyszólván isteni ajándékként, valamiféle “jutalomként” való felfogása, amit jó magatartással lehet kiérdemelni. Már a Tízparancsolat is erre utal: “Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön.”

Sajnos nincs más út, fel kell venni a kesztyűt, ugyanazt a durva kommunikációt kell folytatni, amit ők. „Most, hogy a magyar konzervatív-keresztény politika és szellemiség alapszava a g.ci lett, mi stilárisan és lelkiismereti okokból mi a f.szt csináljunk?”

Ha nem is úgy, mint egykor, megint röstelljük magunkat. Megint magára hagyjuk a szenvedőt. Se igazat nem mondhatunk, se hamis vigaszt nem nyújthatunk neki, de még csak át se ölelhetjük vézna vállát. Hiszen halott.

Honnan tudható, hogy a halálos beteg tántorgását nem olvassák-e diadalmenetnek, hogy a szerelmet nem olvassák-e bujálkodásnak, a gyöngédséget fajtalanságnak, az emberiség ügyét hóbortnak, a szabadságot szeszélynek...