Tamás Gáspár Miklós: A második nekrológ – Szilágyi Domokosról
Ha nem is úgy, mint egykor, megint röstelljük magunkat. Megint magára hagyjuk a szenvedőt. Se igazat nem mondhatunk, se hamis vigaszt nem nyújthatunk neki, de még csak át se ölelhetjük vézna vállát. Hiszen halott.