INTERJÚ / ESSZÉ

Arról az Iványi Gáborról írok, akinek politikai nézetei ötven éve következetesek, szilárdak, aki minden esetben a humánum és a kritikus lelkiismeret hangján szólal meg, s talán még azok is ekként hallják, akik vele ellentétes politikai oldalhoz számítják magukat.

Ha akkor nem tudatosodik bennem, hogy Borbély azért alkalmas egy csomó szakpolitikai feladat ellátására, mert velejéig aktív természetű problémamegoldó ember, talán nem vállaltam volna a kalandot.

A hidegszívű gyilkosokkal szemben, mint Hszi Csin-ping és Putyin, ki- és beszámíthatatlan vénemberek kezébe került a világ sorsa. Rossz idők járnak a nyugati civilizációra – amibe nem vagyok szerelmes, csak hát nem tudok jobbat. Nem igaz, szerelmes vagyok belé.

Tudósi kvalitásainál még fontosabb az általa képviselt emberi minőség. Bacsó Béla hihetetlenül jóságos, kedves, törődő és figyelmes személy volt. Szívén viselte a tanítványok sorsát, nem pusztán a doktoranduszokét, hanem minden egyes hallgatóét.

Az elmúlt tizennégy évben azt látjuk, hogy a kormányon lévőknek nincsen gondolatuk az oktatásról, csak a hatalomról, és minden nagy rendszert megpróbálnak őrülten centralizálni, miközben elfedik a kritikus hangokat.

Meghasonlani sosem lehet késő. Nem azt kell ilyenkor vizsgálni, hogy mi volt, ki volt előtte az ember. Az egzisztencia dekonstruálása, majd annak rekonstruálása, mindezek módszertana, elvégzésük minősége itt az érdekes. Már nem prioritás a levedlett élet.

Értelmiséginek lenni nem pusztán szerep, hanem felelősség is: akik most, amikor Magyar Péter egyszerre hívja ki a kormányt és annak ellenzékét, épp csúfolódnak meg röhögnek rajta, az értelmiség ethoszát hamisítják meg és játsszák ki az ellenzékváltás, a kormányváltás és a rendszerváltás ellen.