INTERJÚ / ESSZÉ

A kötet magáról Gábor Györgyről is szól: szellemiségéről, megkerülhetetlen és úttörő szemléletű munkásságáról, interdiszciplináris tudományterületeinek hatásairól, kölcsönhatásairól. Alakja megelevenedik olvasás közben.

Talán visszajutunk Európához – óvatosan mondom ezt a szót –, talán lesznek itt fehérek közt európaiak. Talán nem lesz ilyen undorítóan alpári a hang, amit használunk. Talán győz a normalitás, talán egyszer csak észhez térnek az emberek.

Azoknak, akik nem a balliberális kurzus, hanem a magyarság érdekeit tekintik elsődlegesnek, érdemes tudomásul venniük, hogy a változás vagy a varsói gyorssal érkezik, vagy további késése beláthatatlan idejű lesz.

„Vigyázz, el ne császárosodj, fel ne vedd szokásaikat — mert ez könnyen megesik. Légy csak egyszerű, jó, tiszta, komoly, kendőzetlen, igazságszerető, istenfélő, jóindulatú, tántoríthatatlanul kötelességtudó...“ A császár írta ezt, Marcus Aurelius.

Boldognak kellett lennie, hogy maga mögött hagyta a náci-fasisztoid Ausztriát, amint én is örültem, hogy elvághatom a köldökzsinórt az autokratikusra forduló, nacionalista, majd szélső nacionalista rezsim uralma alá kerülő Magyarországtól.

A kolozsvári lány neve Eisler Klári; apja a kolozsvári neológ izraelita egyház főrabbija, dr. Eisler Mátyás, Kolozsvár akkori értelmiségének egyik haladó képviselője, a húszas évek vitarendezvényeinek állandó részvevője.

A külföldön híressé vált íróknak – főként Abe Kobóra és Mishimára gondolok – az első könyvük volt a legjobb, utána egyre rosszabbul írtak, és egyre híresebbek lettek. De például Hiroshi Noma vagy Tanizaki, akit a legnagyobb élő japán írónak tekintek, sokkal kevésbé ismertek külföldön.