INTERJÚ / ESSZÉ

Nem a magyarok versenyképtelenek – 700 ezer honfitársunk bizonyítja a nyugati világban, hogy nem azok –, hanem a politikai kultúránk, meg az a mód, ahogyan ezzel a kultúrával az országot irányítják és menedzselik – mindaz, amit Orbán Viktor megtestesít. 

Talán még 2022 után is lehetett volna másképp, de a vereség után a legrosszabb arcunkat mutattuk. Mindig a másik szereplőben keresve a bűnbakot, majd félreértve a kegyelmi ügy kapcsán kialakult morális válság természetét. A bukás kisebb baj volt, mint amit utána tettünk.

A jobboldali fideszes propaganda már nemcsak az EP-ben vagy a kampány stílusában, hanem a kisebbségekkel szembeni gyűlöletkeltésben is összeért. Összenőtt, ami összetartozik, talán soha el sem vált, csak két részre oszlott. A két Fidesz ugyanazt az utat járja.

2010-ben eleve látni lehetett, hogy ez a típusú autoriter, antidemokratikus rendszer nem fog működni. Egy olyan rendszer, amelyik kiiktatja a szereplők autonómiáját, helyette pedig egyetlen akaratot helyez mindenek fölébe, előbb-utóbb elkezd hibázni.

Nem kampányszöveg, hanem polgárháborús előbeszéd. A durvaság, a gátlástalanság, a rágalmazás mennyisége itt már mellékes. A lényegi mozzanat az, hogy ez a szöveg antropológiát és világképet hirdet, emberképet rögzít és jövőt készít elő.