INTERJÚ / ESSZÉ

Az igazi tragédia az, amikor egyesek a saját hitüket mindenki számára kötelezővé kívánják tenni, s a vallásra politikai erőforrásként támaszkodva a tőlük eltérő hitűeket a legfőbb rossz megtestesüléseinek tekintve semlegesíteni, megszüntetni, elpusztítani kívánják, „elkerülhetetlen” tettüket magasabb, transzcendens okokkal és indokokkal magyarázva.

A mi célunk a nyolcvan éve elpusztított vallásos zsidó élet újjáépítése. Zsinagógák újranyitása, oktatás, rabbiképzés, a zsidó élet feltételeinek megteremtése. Ehhez nem mellőzhető a mindenkori hatalommal való jó munkakapcsolat, és ebbe a kritika is belefér.

Szükség lenne egyfajta lelki ébredésre, amely rávilágítana: a zsidó, a keresztény és a muzulmán vallás is egyistenhívő, ugyanahhoz az egyetlen Istenhez kapcsol minket. Ezek mindegyike ugyanabból az üzenetből fakad.

Megszületett az államférfi, akinek politikai krédója, mondhatni egész politikai karaktere – nem véletlenül – ’56 szabadságeszményéből táplálkozott, abban gyökeredzett és abból sarjadt ki, mert a rendszerváltó nemzedékhez tartozott...

Ha az Orbán-rendszernek a biológia vagy belső ellentét vet véget, és nem az, hogy a magyar polgárok leváltják és elszámoltatják, akkor megint ugyanazt a hibát fogja az ország elkövetni, mint 1990-ben, amikor a rendszerváltás csak félig elkezdett és befejezett gesztusokból állt.

Fiatal éveimben kialakult értékrendem szerint a legnagyobb dolog, melyért küzdeni érdemes: a tudás, az ember javát szolgáló új ismeretek. Később Hitler megtanított arra, hogy a tudás önmagában, erkölcsi értékek nélkül haszontalan.

„A fogadóirodák által legesélyesebbnek ítélt norvég Jon Fosse az egyik kedvenc íróm. A Reggel és este című kisregényénél nagyon kevés jobb könyvet olvastam. Ennek a néhány könyvnek az egyike a Sátántangó.”