INTERJÚ / ESSZÉ

Milyen világot is kívánt magának Kovács András Ferenc? Olyant, ahol beleszólhatunk bármikor, és bele is kell szólnunk abba, ami körülöttünk történik. Ahol értelmiséginek lenni azt jelenti, hogy nem tűrjük az önkényt, és nem mentegetőzünk azzal, hogy nem a mi dolgunk akár a politikáról is véleményt mondani, ha kell.

„A mennyország szomorú” – írja Krasznahorkai a Háború és háborúban. Megvan rá Istennek és angyalainak minden okuk. Rossz volt nézni, ahogy a járvány halál-táncolt az emberrel. Még rosszabb, ahogy a háborúk Sátánja vég nélkül tangózik velünk.

Azokban a hevesen németellenes időkben csak pusztába kiáltott szó maradt a tiltakozásuk. Főleg azért, mivel a közvélemény is a németek elűzésének pártján állt.

Hunyadi János sikeres harcai a magyar hadtörténet dicsőséges lapjain foglalnak helyet. Mohács a magyar történelem egyik mélypontja volt. A király és a magyar hadsereg pusztulása nyitottá és védtelenné tette az országot, évszázadokra három részre szakította és a Habsburg uralom évszázadait nyitotta meg.

"Világszerte közel negyven éve van televízió. Hazánkban is hovatovább második évtizede végét tapossa… Gondolom, amikor a magyar adás is tizenöt-húsz éves lesz, addigra tévékritikusaink is lesznek."

Miért ne hinnének pont ők, Orbanisztán hű alattvalói, annak a véleménynek, amely minden bérelhető médiafelületen megjelenik és minden bérelhető tollból szivárog, hogy Európát a szuperállamtól, a migránsoktól, a pedofíliától, a kiskorúakra leselkedő nemváltó műtétektől és a háborútól csakis Orbán Viktor védheti meg?