Kis Miklós már Hollandiából azt izente a bibliakiadás finanszírozásával késlekedő egyházának: „Megmutatom, hogy egy szegény legénynek szíves devotiója többet tészen, mint egy országnak ímmel-ámmal való igyekezeti.”
Szekfű Gyula szinte hivatásának tekintette a nemzeti illúziókkal való leszámolást, ismételten figyelmeztette Keletre tekintő honfitársait: „A magyarság útja nem lehet egyéb, mint amire végzete ezer év óta rákényszeríti: Közép-Európa és Nyugat példáját követni”.
Mi elkezdtük az ősszel, és végezzük Józsefvárosban és Ferencvárosban. Közösségbe szerveződünk, valóban segítjük egymást azért, hogy visszaszerezzük, ami jár: a biztonságot, a demokráciát, a boldogságot! Ezt a munkát kell elvégeznünk minden választókerületben
A zsidókérdés az Osztrák-Magyar Monarchia Magyarországán az 1867 évi osztrák-magyar Kiegyezést követően mintha lezárult és megoldódott volna. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter 1867 decemberében terjesztette be emancipációs törvényét...
Tudnak esdekelni, szinte könyörögni. nem mulasztják el megemlíteni, hogy erdélyiek (amiről a magyar igazolvánnyal a kezében, az SZTK előtt kéregető bácsi, vagy a piaci koldus jut az eszembe, akinek a legfőbb érve szintén az erdélyiség).
Ott leszünk tüntetéseken, a világhálón, alkalomadtán a Transtelexen, a szabadság, az egyenlőség és testvériség nevében, olvasva a Mércét és Marxot, József Attilát, Žižeket és Chomskyt, az erdélyi szociológusokat és filozófusokat, mindenkit, akit érdemes.
A példázat lényege az, hogy a kilencedik napon a helyzet még nem tűnik kétségbeejtőnek: a tó felületének a fele még szabad. Ám másnapra a békalencse egyedüli ura marad a tónak. Márpedig tevékenységeink jó része úgy növekedik, mint a békalencse.
A gyilkosságok – azzal együtt, hogy Izrael több ezer Hezbollah-tagot robbantott fel csipogókkal és rádiókkal – bizalmatlanságot és paranoiát szítottak az irániak és a Hezbollah vezetőinek, köztük Khameneinek köreiben.
1956 hősei nem a farkukat mutogatták, nem a diktatúra haszonélvezői voltak tizennégy éven át, nem lopták a közvagyont, mint Magyar Péter, nem hazudoztak, nem bántalmaztak és nem mocskoltak senkit. Nem megosztották, hanem egységbe forrasztották a nemzetet.
A levél remek alkalom arra, hogy megtárgyaljunk olyan dolgokat, amelyek közelről érintenek vagy amelyeket a helyi szokásoknak megfelelően egyre csak halasztottunk (ne túlozzunk azonban: hiába éppen nem álldogáltunk), úgyhogy kívülről kellett jönnie valakinek, hogy megrángassa az ingünk ujját.
Ez a weboldal sütiket használ az Ön élményének javítása érdekében, miközben Ön a webhelyen navigál. Ezek közül a szükség szerint kategorizált sütiket az Ön böngészője tárolja, mivel ezek nélkülözhetetlenek a weboldal alapvető funkcióinak működéséhez. Harmadik féltől származó sütiket is használunk, amelyek segítenek elemezni és megérteni, hogyan használja ezt a weboldalt. Ezeket a sütiket csak az Ön beleegyezésével tároljuk a böngészőben. Önnek lehetősége van ezekről a sütikről is lemondani. De ezeknek a sütiknek a lemondása befolyásolhatja böngészési élményét.
A szükséges sütik elengedhetetlenek a weboldal megfelelő működéséhez. Ez a kategória csak olyan sütiket tartalmaz, amelyek biztosítják a webhely alapvető funkcióit és biztonsági jellemzőit. Ezek a sütik nem tárolnak személyes adatokat.
Azokat a cookie-kat, amelyek nem feltétlenül szükségesek a weboldal működéséhez, és amelyeket kifejezetten a felhasználói személyes adatok gyűjtésére használnak elemzéssel, hirdetésekkel vagy más beágyazott tartalmakkal, nem szükséges cookie-knak nevezzük. A sütik webhelyen történő futtatása előtt kötelező beszerezni a felhasználói hozzájárulást.