INTERJÚ / ESSZÉ

Olvasom az újságokat, nézem a híreket, hallgatom a nyilatkozatokat, és közben a legkevésbé sem érzem, hogy meg kellene szólalnom. Pedig igencsak karcosan látom a dolgokat. Ha mégis írok, akkor, mint a Kádár-rendszerben, a sorok közé rejtem a véleményemet...

Nem tennék kísérletet annak leírására, hogy a fenti kijelentést követően Orbán vajon a külpolitikai pávatánc mely – eddig még sosem látott – koreográfiájának ellejtésére kényszerül Netanjahu és Erdoğan vigyázó tekintete előtt, ám a török elnökben valóságos koronatanút tisztelhetünk.

Bethlen Gábor is rég volt. Hol a törökkel, hol az osztrákkal feküdt össze. Talán a feleségével is, de ritkábban. Az is igaz, hogy a románok minket is megelőztek ebben a rothadásban. Drakulára gondolok. Vlad Țepeș, vagyis Karós Vlad havasalföldi vajdára...

Most csak gondoljunk bele: a Székely Nemzeti Tanács (!) hirdet imanapot a történelmi egyházak gyülekezetei számára, mikor pedig erre tudvalevőleg az egyházak illetékesek. Tegnapra például Ferenc pápa imanapot hirdetett, hogy a világ katolikusai mádkozzanak a gázai humanitárius katasztrófa elkerüléséért.

Magyarázhat a kormány autonómiáról, szuverenitásról és nemzeti érdekről, és a sosem volt múltra hivatkozva büszkén döngetheti a mellét, de Magyarországon a nemzeti érdek mindig azon múlott, hogy éppen melyik hatalomtól függtünk.

1956. október 23-án, este 11-kor indultunk a Rádió elfog­lalására. Odáig csak tüntettünk, énekeltünk, néhány éljent és vesszent kiáltottunk: eszünkbe sem jutott, hogy elfoglal­junk valamit. Csak amikor az ávósok orvul rálőttek a küldöttségre...