INTERJÚ / ESSZÉ

Akháb király volt, ezért feltételezhető, hogy nem hiányzott neki Nábót kis szőlője. Az indíték az volt, hogy Nábót szabad ember volt, aki nem függött tőle. A szőlő elvétele Nábót megtörése, engedelmességre kényszerítése és uralom alá hajtása volt. Nábótnak azért kellett meghalnia, mert erre nem volt hajlandó.

Az egyháznak folyamatosan keresnie kell, miként tudja megszólítani a fiatal generációkat. A kihívás igen nagy, hiszen a világ sokszor a krisztusi tanítással ellentétes, olykor káros értékrendet közvetít a fiatalok felé.

Így vettem észre magát a Fejedelmet. A kőarcú embert a válla közé behúzott nyakával – még most is védekező, okos állapotban –, de már lova nélkül, amely méneseinkkel együtt legendának rúgtatott el az időben.

Ilyenformán most fél lábbal Bukarestben, fél lábbal Kolozsváron élek, kéthetenként jövök haza néhány napra megtartani előadásaimat a főiskolán, és rohanok vissza szerkeszteni. Agyonhajszolt voltam, s most, hogy tíz számunk megjelent már, kezdek végre egyenesbe jönni.

A megriadt egyén fölfogása szerint sok apró lódításból teljesedhetik ki az igazság. Ez azonban nem volt így... Sok apró lódításból ugyanis végül egy óriás lódítás lesz. Mert ha az ember lódít, akkor utána még inkább tartozik az igazságnak...

Az Ütünk szatirikus ereje abból is kitűnik, hogy a napi aktualitások kifakulása ellenére a gúnykép megmaradt (irodalom)történetinek: lenyomata egy olyan intellektuális és nyelvi világnak, amelyen belül az Utunk csak a mag.