Czimbalmos László: Apollo – az utolsó utazás

Az Apollo-17 űrutazása a világ egyik legnagyobb szabású kísérletsorozatát fejezi be. Az Apollo-terv, amely a Földünkhöz legközelebb levő égitestre való leszállást és ott a kőzet- és porminták gyűjtését tűzte ki célul, csak záróakkordja volt ennek a kísérletsorozatnak.

Péter László: Kossuth és Bălcescu szegedi egyezsége

Akkor a zsarnokság győzött. Mégis bizonyos, hogy a szegedi Békülési Tervezet és a nemzetiségi törvény jelentős történelmi esemény volt. A 49-es szegedi egyezség mindkét nép történelmének legszebb haladó tradícióihoz tartozik.

Vajnovszki Kázmér: Az írás – erkölcs. Vendégünk volt Herceg János

A jugoszláv állam megalapítása után tíz évig kisebb-nagyobb lapalapítási kísérleten kívül semmi sem történt. 1928-ban Szentteleki Kornél megindította a Vajdasági írás című folyóiratot, majd a Kéveantológiát és a Bazsalikom című szerb-horvát költői antológiát. Tulajdonképpen akkor és azzal kezdődött a jugoszláviai magyar irodalom.

Bodor Pál: Vitám versekkel

Aki magán a mintán akarna változtatni, azt éppoly őrültnek hinnénk, mint a szobrászt, aki a vésővel és kalapáccsal nem a kőnek, hanem a modellnek, a levetkőztetett lánynak esne neki.

Orbán János: A kolozsvári orvosi fakultás száz éve

A pavlovi elmélet egyik előfutára volt a szintén Kolozsvárt tanító Lechner Károly (1850–1922), aki vallotta, hogy „az agyvelő és az idegrendszer szintjén lepergő… reflexfolyamatok szülik a lélek jelenségeit”.

Fodor Katalin: Lélektan és nyelvtudomány

A kijelentéstől a felhasználásig vezető utat azonban nem mindig járták végig. Ez nem csak az ő hibájuk: a pszichológia nem erőszakolhatja rá magát a nyelvtudományra – elébe kell mennie.

Szemlér Ferenc: Ezra Pound

Pound nem csupán jelentős, sőt nagy költő, kiváló kritikus és figyelemre méltó prózaíró, hanem fáradhatatlan irodalomszervező, új tehetségek fölfedezője és pártfogolója volt. Hatása éppen ezért tág körökben gyűrűzött szerte...

Mikó Imre: Lantom, kardom tied, oh, szabadság!

„Mi baj, őrnagy?” – Lengyel a tisztet és nem a költőt látta benne. „Potomság” – ezt így csak Petőfi mondhatta. Az utolsó valóban petőfis szólás, amit tőle feljegyeztek.

Domokos Géza: Könyv és jelkép

Mindenkinek legyen legalább egy kedvenc könyve. Amelyik nem elandalítja, szórakoztatja, hanem ellenkezőleg, nem hagyja nyugton. Kényszeríti, hogy újra és újra szembenézzen önmagával és lehetőségeivel, hogy értelmesnek, tehát bonyolultnak, ellentmondásosnak lássa a világot.