A HÉT50

A kijelentéstől a felhasználásig vezető utat azonban nem mindig járták végig. Ez nem csak az ő hibájuk: a pszichológia nem erőszakolhatja rá magát a nyelvtudományra – elébe kell mennie.

Pound nem csupán jelentős, sőt nagy költő, kiváló kritikus és figyelemre méltó prózaíró, hanem fáradhatatlan irodalomszervező, új tehetségek fölfedezője és pártfogolója volt. Hatása éppen ezért tág körökben gyűrűzött szerte...

„Mi baj, őrnagy?” – Lengyel a tisztet és nem a költőt látta benne. „Potomság” – ezt így csak Petőfi mondhatta. Az utolsó valóban petőfis szólás, amit tőle feljegyeztek.

Mindenkinek legyen legalább egy kedvenc könyve. Amelyik nem elandalítja, szórakoztatja, hanem ellenkezőleg, nem hagyja nyugton. Kényszeríti, hogy újra és újra szembenézzen önmagával és lehetőségeivel, hogy értelmesnek, tehát bonyolultnak, ellentmondásosnak lássa a világot.

A váradi magyar és román írók úgy értelmezték Ady Endre szellemi örökségét, hogy a még füstölgő romok fölött olyan összefogást kell teremteni, amely lehetetlenné tesz minden újabb háborút.

Külön kísérleti módszerré vált mára különböző vegyszereknek moszatokkal való kimutatása és meghatározása. Svédországban kitűnően felszerelt laboratóriumokban moszatokkal vizsgálják a vizek szennyezettségét.

Az asszociációk a közlő tevékenység olyan latens rendszerei, amelyek rendszerint elősegítik, de gátolhatják is az „üzenet” – legyen az köznapi, oktatói, tudományos vagy költői – megértését, és éppen ezért nem lehet nem számolni létezésükkel.

Nagy veszteség érte hazai magyar könyvművészetünket, s nem vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy a Don Quijotéval pályája csúcsára ért művész búcsúzott tőlünk, mert talán a mi bűnünk is, hogy nagy lehetőségeket, terveket vitt el magával.

Láng Gusztáv remekül építette fel érveit valaki más, valami képzelt cikk vagy jelenség ellen, s miközben nekem címzett írását (A népi kultúra funkciója) A Hét 44. és 45. számában elolvastam, nem egyszer pillantottam hátra, vajon kinek is szól az, s tekintettem a szerző mögé, vajon más helyett beszél-e?

Mégis, mit jelent ez a három név, amelyet így összehozott az Apex-csillagra vezető közös út? Mi előtt hajtson fejet elsősorban az adósságrészét józanul vállaló értelmiségi? Miben lássa a teljesítményt, amelyet kötelessége becsülni és szép rendelése túlhaladni?