A HÉT50

Mária és Erzsébet perét a történelem rég lezárta, s a mai művésznek nincs mit hozzátennie. Az a benyomásunk, mintha az egész csak azért történt volna annak idején, hogy a két ragyogó színésznőnek ma parádés szerepe legyen...

Ch. ezt tudja, a furcsa benne csak az a réveteg belenyugvás, ahogyan tudomásul veszi a tényeket, és előre látja jövőjét. Lehetséges azonban, hogy csak erőt gyűjt, keresi a rést, amin majd kitörhet. Hirtelen azt mondja: „Az a legszörnyebb, hogy senki se segít rajtad”.

Ne legyünk, nem lehetünk nyugodtak. Szép terhet rótt ránk a sors, őrizni Petőfi Sándor emlékét. Úgy vállalni, úgy hozzáigazodni, ahogy két nagy folytatója, Ady és József Attila tette. Ne legyünk nyugodtak, sok a tennivalónk. Évfordulókor, de főleg azután.

Születésének százötvenedik év fordulóján joggal köszöntik mindenütt, ahol csak uralomra jutott vagy uralomra tör a humanista idealizmus. A mi álmunk ugyanaz a világszabadság, amit ő a népek zászlóin látott.

Születésének százötvenedik év fordulóján joggal köszöntik mindenütt, ahol csak uralomra jutott vagy uralomra tör a humanista idealizmus. A mi álmunk ugyanaz a világszabadság, amit ő a népek zászlóin látott.

Petőfi ünnepe mindig arra alkalom, hogy a különböző nyelven beszélők azonos eszmények nevében, közös dolgainkat tisztázva hajtsanak fejet példája előtt, amelynek ünnepi gesztusainkban és hétköznapjainkban egyaránt tovább kell élnie.

Elutazás előtt még elmondták, hogy régi hagyományokhoz híven az esztendő utolsó délutánján minden egyes kiskőrösi ház ablakában gyertyák imbolygó lángja lobban fel. Éjfélkor pedig messzire fénylő fáklyákkal százak vonulnak Petőfi szülőházához.