A HÉT50

Még mindig itt tartunk? Fél tollvonással nem is megkérdőjelezünk, hanem kiiktatunk az irodalmi érvényesség kategóriájából egy egész jelenséget: a modern regényt? De hát mi is valójában ez a rothadt hagyma, hogyan lehet irodalomtörténetileg és esztétikailag meghatározni?

Nem tudom, sikerült-e a fentebb szóba hozott Jókai-művek s a közös emberi sors felfedezésébe torkolló „orosz téma“ példájával dokumentálnom, milyen remek műszer a művészi megismerés, milyen jó iránytű a bizonytalan kérdések homályában.

A Rejtett hegyben a havas tövében a gépóriásoktól nyüzsgő építkezés s a nyüzsgő gépektől egy kőhajításnyira a legelésző juhok: ez igaz és jellemző, akár a Minden kényszer nélkül csizmás szövetkezeti elnökének redőnyös majdhogynem villája és fehér terepjárója...

A szakmabeliek mellett (Csáky Zoltán, Máthé Éva, Adelmann Alfréd, Molnár Vilmos, Sallai Ibolya) hadd emlékeztessünk az önkéntesekre is, Péter Domokos brassói egyetemi hallgatóra, Ozsváth Pál udvarhelyi középiskolai tanárra, Schnedarek Ervin marosvásárhelyi középiskolai tanárra, Varga László diákra.

Nem bízom azoknak a tollforgatóknak a hányaveti kijelentésében, akik azt mondják, hogy én megírtam a magamét, azután nem érdekel, hogy ki mit szól hozzá, mi a véleménye. Ezek nem őszinte beszédek. Mert ha őszinte, s tényleg nem érdekli a mások véleménye, akkor miért ír, miért akarja elolvastatni az írását?

Jelentős eseménye folklorisztikánknak Nagy Olga és Vöő Gabriella kötetének megjelenése, amely a kiváló tehetségű Jakab István görgényüvegcsűri cigány származású mesemondó tíz meséjét tartalmazza – viszonylag kis részét Jákob István teljes repertoárjának.

Nagy Olga nemcsak tanulmányozza, hanem szereti is a népmesét. Egyetlen műfaj sincs, amely az életet így együtt, egyben, egyetlen bámulatos egységben fogná fel a maga tragikus és ugyanakkor optimista kicsengésében, mint a mese” – írja a bevezető sorokban.

Mi az, ami elégedetlenséget kelthet az érettségiztető bizottság élére került egyetemi tanárban? Elsősorban talán az a tendencia, hogy az érettségi alkalmával főként az elsajátított ismeretek mennyiségét kérik számon, az alkotókészség vizsgálata háttérbe szorul.

Kezdetben Flory elméletét is sokan kétségbe vonták, körülötte számos vita alakult ki. Bár ez az 1936-ból származó elmélet akkori formájában meglehetősen pontatlan volt, mégis, a jelenlegi kromatográfiás eljárások számos meggyőző bizonyítékkal igazolják érvényességét.

Mintha csak Trakl hangját hallanók, de persze nem utánérzéssel van dolgunk, hanem azonos életérzéssel, a látomások azonos korvalóságtól meghatározott érzelmi hullámhosszával. A lelőtt madár képe, háttérben a kopár, szikkadt karsztokkal mindegyre fölbukkan verseiben.