A HÉT50

A végén arra a következtetésre jutottam, hogy csalásról vagy megtévesztésről szó sem lehet. Az asszony csakugyan azt hitte, hogy ez az út szinte nem több egy macskaugrásnál. Hiszen ők már évszázadok óta gyalogolnak és különben nem élnének meg, és már néhány generációval előbb elpusztultak volna.

Jura az ablakhoz ment. Valóban, a kerítésnél öregasszonyok álldogáltak – voltak vagy tizenöten. A hőség ellenére sem tették le sötét kendőiket, úgy álldogáltak ott botra támaszkodva, görnyedt háttal; a ház falára szögezték tekintetüket, s úgy tetszett, a fa nyomban elmozdul...

A versek egy része túlírt, elnyújtott – csak itt-ott, részletekben emelkedik Palocsay saját legjobb színvonalára. A Kolumbusz imája című hosszú verset egyenesen kényelmetlen olvasni: mintha Karinthy halhatatlan Háth-bizony Jánosa sütögetné benne örök aranyigazságait.

Én még sok mindenről szerettem volna beszélgetni vele. Ő közben vitatkozni kezdett Kormos Istvánnal és Parancs Jánossal Babitsról és Juhász Gyuláról, kis komparatista elemzést rögtönözve. Mennünk kellett, még ebédelni valahol, majd ki az állomásra.

A jól ismert arc, mikroszkóp alatt. Gondolkodni kell ezen az arcon. Mert a színésznek eszköze az arca, és van Stradivari-arc és nyírettyű-arc. Lohinszkynak első látásra hálátlan arca van: sima, lágy, még ma is majdnem ránctalan, lekerekített vonásokkal. Nincs kiugrasztható törése, nem tűnhet fel rajta semmi – csak a tartalom.

Az első meglepő konstatálás: hogy ez a vállalkozás, amely előzmény nélküli a magyar nyelvű könyvkiadás történetében – nem valamely egységes szellemi csoportosulás gondolkodóié. És itt most nem is a kötet külső jegyeiről van szó...

Gálfalvi György riporteri nézőpontját a tájjal való összeforrottság, az emberekkel való azonosulás jellemzi. Igyekszik vallomásos helyzetekbe hozni riportalanyait, kivárja azt a pillanatot, amikor feltárulkoznak a közösség életébe bevilágító egyéni sorsok.

A Kriterion és- Dacia tudományos ismeretterjesztő szerzői, A Hét és más lapok körül kialakult szakírói gárda, a tanárok, szakemberek, egyetemi hallgatók erre hajlamos, nem is szűk köre a biztosíték, a fedezet egy ismeretterjesztő program megvalósítására.

S akkor hatalmába kerített az emlékezés, rendetlen összevisszaságban. Az éhezés a háborús évekbeli földkunyhóban, az üst a fagyos főtt krumplival, mindenkinek egy darab jutott… A kigyulladt malom, és a parancsnokságon büntetéssel megalázott apám…

Az udvarra érve annyit mondtam: – Erre tessék. – Igaz, ezt már magyarul. Mire a bajusz most szélesen és csodálkozva mosolygott. – Hát itt magyarul is tudnak? – kérdezte a vendég anyanyelvének törvényei szerint ejtve a magyar szót, azazhogy palócosan.