A HÉT50

Lehet, rosszul látom, de nekem úgy tűnik, nálunk a dilettánsok szorgalmaznak olyan fajta közéletiséget, mely nemhogy íróhoz, de egyszerűen igazmondó emberhez sem méltó, a féltehetségek pedig riadóznak és riasztanának mindenféle társadalmi tehertétel-vállalástól...

Mintha az Ezeregyéjszaka kiapadhatatlan mesevilága párosult volna Borges mértani pontosságú leleményével, úgy merül el az olvasó a főszereplő önvallomásában, hogy a valóságosnak tetsző tények után alászálljon az időben...

Szász János ismét egyik legidőszerűbb, leginkább kortárs írónknak bizonyul, nem egyszerűen írásainak tárgyával, hanem mindenekelőtt látásmódjával, gondolkodásmódjával, mondanivalójával.

A totalitás-fogalom feloldja a konstrukció elvont jellegét, a kollektív szubjektum ráébred a világ idegenségére, és tudja, hogy csak akkor szerezheti meg önmaga lényegét, ha magáévá teszi a világot.

Az esztétika és irodalomkritika területén olyan, tájékozódásában, tartalmában, időszerűségében és megírásmódjában egyaránt példás teljesítményre hivatkozhatunk, mint Rácz Győző Értelem és szépség című kötete, amely véleményem szerint méltán megérdemelte volna az írószövetség díját.

A mai olvasót eszméinek, magatartásának erkölcsisége ejti ámulatba. Szinte minden elvi megállapítását bárhol elfogadhatják ma is a nemzetiségi kérdés eszmei és gyakorlati kiindulópontjaként. A történelmi és társadalmi valóság ismerete adott erkölcsi erőt és bátorságot harcához, kiközösítése elviseléséhez is.

Az akhaimenida királyok tiszteletben tartották a meghódított népek kultúráját, művészetét és vallásos hitét, és hathatósan támogatták a tudományos ismeretek terjesztését, az irodalom és a művészet alkotásainak népszerűsítését. A „királyok királyának” udvarában kerestek menedéket a kor legjelesebb elméi...

„Én már végignéztem egy szánalmas komédiát, a fasizmus bukását: láttam, hogyan született meg fasiszták ténykedéséből az antifasizmus. Remélem, nem kell végigszenvednem egy második komédiát is, az antifasiszták nyomában újjászülető fasizmusét”.

Nemzetiségek irodalma: Szilágyi Domokos (Sajtóértekezlet); Bajor Andor (Tücsök és bogár), Franz Heinz (Ärger wie die Hund) és Immanuel Weissglass (Dar Nobiskrug); elsőkötetesek: Saszet Géza (Bizonyság) és Váradi B. László (Kölyökharcsa).

Mit tud tehát Illyés Kinga ? – Fölfedezni a versben az élőbeszédet. Mert elmélet, üdvözítő is, akad nem egy; az igazság viszont annyi – csak annyi! milyen egyszerű ez, és milyen nehéz érvényre juttatni – , hogy a vers alapja az élőbeszéd.