A HÉT50

A kötet ilyen mutatványok sorozata, s akinek kedve telik az ész- és légtornában, az elegáns, mosolygós könnyedséggel végre hajtott salto mortalékban, az szereti ezt a kötetet. De nem csak ezért.

Egyetértettünk abban: nem képzelhető el igazi hazafiság, amely sérti más nemzet érdekeit, az kell legyen a célunk, hogy megvalósuljon nemzetek és nemzetiségek kölcsönös közeledése és megértése.

Jebeleanu tudja, akárcsak ő, én sem tartoztam soha a dörgölőzők közé. Már ezért is üdvözölhetem, anélkül, hogy a barátságával való hivalkodás gyanúja alá esnék, és anélkül, hogy ízlésbeli gátlásaim támadnának. Szellemi fegyvertársak voltunk...

Életében regényt írtak kelemenhavasi kutatóútjának kalandos történetéről. Regénynél maradandóbb emlékét őrzik szemléletükben és munkaeredményeikben tanítványai, a hazai földtani és földrajzi kutatás, egyetemi és középiskolai oktatásunk sok neves és kevésbé ismert alkotómunkása.

Természetesen végső ütőkártyaként csakis a tények szolgálhatnak. A tudomány nem épülhet dogmákra, még ha történetesen azokat Nobel-díjas szaktekintélyek neve fémjelzi is.

Stanley nem tudta rávenni az öreg utazót, hogy teljes felépüléséig térjen vissza hazájába. Livingstone egyedül indult neki az útnak, hogy megtalálja a Nílus forrásvidékét. Nagy álma beteljesülését azonban megakadályozta halála.

A művész szabadsága nélkül a művészetek szabadsága elképzelhetetlen. Az 1848-as forradalmár festők olyan társadalmi rend kiharcolásáért vállaltak elkötelezettséget, amelyben a polgári és emberi jogok tiszteletben tartása biztosítja a művészet szabadságát is.

Eszembe jut egy anekdota. Egymás mellett sorakozik három cégtábla: „ a város legjobb szabója”, „az ország legjobb szabója”, „az utca legjobb szabója”. A bölcs beéri ez utóbbival. Közírásunk szereti a szuperlatívuszokat, én szívesebben tobzódom az egyszerűségben.

Bajor a maguk természetes arányaiban akarja látni a dolgokat, bennünket pedig egyszerűen megdöbbent az a lehetőség, hogy a pontosnál (normálisnál) gyengébb vagy erősebb szemüveget ajánlhat valaki.

„Hevesi művész és tudós volt egyszerre. Mestere a gyakorlatnak és elméletnek minden régi és új kérdésben, akár a színpadon, akár íróasztala mellett szolgálta élete egyetlen igazi szerelmét: a színházat.”